27. fejezet.

Egyik pillanatról a másikra magamhoz tértem. Ahogy körülnéztem egy pinceszobában találtam magam, ami egy kicsit az elmegyógyintézeti gumiszobára hasonlított. Lassan felültem és a kezemre támaszkodtam, hogy felálljak, de a jobb vállamba hasító fájdalom megakadályozott. Ahogy odapillantottam észrevettem, hogy véres a pólóm és van egy csúnya seb a vállamon. Megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre, de egy felém ugró farkasnál többre nem emlékeztem.
Azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnék ki innen, amikor a szoba egyik oldala kinyilt.
~Egy titkos ajtó. ~ gondoltam és hátrébbhúzódtam a szoba másik oldalára. Carlos mosolygott rám kedvesen. Beleszagoltam a levegőbe és megcsapott Carlos izzadságának a szaga. Undorító egy szag volt, keveredve az izgatottság és a várakozás szagával. Nem bírtam türtőztetni magam.
-Fúj, mi ez az istentelen bűz? - kérdeztem és felhúztam az orromat, mintha ezzel kizárhatnám ezt a szagot. Ettől lehervadt Carlos mosolya.
-Gyere kislány. Ideje átváltozni. - mondta gúnyosan, odajött hozzám és nem épp finomat felrántott a földről persze, hogy a sebes vállamnál fogva, amivel azt érte el, hogy rámorogtam. Magamat is megleptem.ˇ
~Mit művelt velem ez az ember? ~ kérdeztem magamtól kétségbeesve. Olyan szagokat, illatokat éreztem, amit előtte soha. Olyan hangokat hallottam, amik tőlem jóval messzebb voltak és amit nem kellett volna hallanom.
-KYRA! - hallottam a nevem az udvarról. Felkaptam a fejem és a hang irányába fordítottam.
-Nick. - suttogtam. - NICK! - üvöltöttem vissza, mire Carlos pofon vágott.
-Fogd be a szád, különben a barátod bánja. Nem várhatjuk meg, amíg önmagadtól rájössz hogyan kell átváltozni, ezért kicsit rásegítünk a dolgokra. - mondta és kinyitotta az udvarra vezető dupla ajtót.
Ledermedtem az ajtóban. Nick ki volt közötve egy fához. Levették a pólóját és egy szál gatyában állt előttem. Körülötte négy farkas körözött, akik néha megkarmolták Nick felsőtestét. Amikor kiléptem a szabadba Nick felemelte a fejét és rámnézett a nagy barna szemeivel. Egy könnycsepp csillant meg az arcán, ahogy rámnézett. Épp indultam felé, amikor hátulról elkapták mindkét karomat és lefogtak.
-Engedjetek el!! - kiabáltam folyamatosan. Carlos mögöttem állt és a fejemet fogta, hogy ne tudjam elfordítani.
-Kezdhetitek. - mondta a négy farkasnak, akik erre elkezdték még jobban kínozni Nick-et. Nem értettem miért nem változott át. A négy farkas mostmár nem csak karmolta, hanem harapta is a fiút, akit szerettem.
-Hagyjátok abba!! - üvöltöttem, de mintha nem is mondtam volna semmit. Carlos a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
-Nem tud átváltozni. Clorifin-P nevű gyógyszer van a szervezetében. Pár óráig meggátolja az átváltozást. - suttogta. - Nem látod mekkora fájdalmai vannak? Már a nevedet sem kiabálja.
És igaza volt. Most vettem észre, hogy Nick elhallgatott. Éreztem, hogy a gerincem mentén remegni kezdtem. A két srác, akik lefogták a kezem, most egy kicsit erősebben fogtak.
-Gyerünk, változz át! Mentsd meg az életét! Vagy azt akarod, hogy itt halljon meg? - kegyetlenül suttogva a fülembe. Dühös voltam. Nem bírtam tovább és megtörtént.
Egyik pillanatról a másikra kifordultam önmagamból. A szemem sarkából csak egy fehér villanást láttam. A következőben megváltoztak a színek, az illatok és a hangok. Folyamatosan morogtam miközben megfordultam Carlos felé. Félelmet láttam a szemében, ahogy feláll a másik két fogvatartómmal együtt. Rájuk vicsorogtam és Nick felé indultam. A négy farkas, amikor megláttak, hátrálni kezdtek. Lassan odasétáltam a páromhoz és egy határozott csapással elvágtam a kötelet, amivel a kezét kötözték össze. Erőtlenül felemelte a fejét és rámnézett. Fájdalom, kétségbeesés és csodálkozás volt a szemében.
-Kyra, te vagy az? - kérdezte és megsimogtta a fejemet. Megböktem az orrommal a mellkasát, finoman, hogy ne okozzak még több fájdalmat neki. Kicsit lejjebb ereszkedtem, hogy fel tudjon mászni a hátamra. Nehezen felmászott és abban a pillanatban futni kezdtem az otthonom felé. Hallottam, hogy Carlos a farkasokra üvölt.
-Állj! Megtörtént, amit akartam. Mindenki vissza a helyére.
Nem teljesen értettem, miért mondta ezt. Nick a nyakamat simogatta, miközben halkan beszélt hozzám.
-Gyönyörű vagy, Kyra. Nem akartam, hogy ez történjen, de mostmár nem tudom visszacsinálni. - mondta erőtlenül. - A bundád olyna puha, mint a selyem és olyan fehér, mint a friss hó.
Válaszként halkan morogtam egyet, amolyan belegyezően. Sokáig futottam és amikor megláttam az erdő szélét és a tavat, megálltam. A tó egy része belelógott az erdőbe. Megálltam a partján és lefeküdtem, hogy Nick lecsúszhasson a hátamról a vízbe, hogy megmossa a sebeit. Még mindig farkasként utána mentem, hogy lemossam a bundámat, mert sejtettem, hogy véres. A víz kellemesen hideg volt és ahogy megnyugodtam szép lassan visszaáltoztam. Ekkor odaúsztam Nick-hez és megcsókoltam.