24. fejezet

Aznap délután a forrásnál Nick-kel szó szerint kikészítettük egymást. A részletekbe inkább nem megyek bele. Elég annyi, hogy utána még egy fél órán keresztül csak feküdtünk egymás mellett a parton. Utána megfürödtünk a forrásban és felöltöztünk.
Nick átváltozott farkassá és lefeküdt mellém, hogy másszak fel a hátára. Ellenkezés nélkül felpattantam a hátára, elhelyezkedtem a két lapockája között. Rádőltem a nyakára, és a fülébe suttogtam.
-Indulhatunk, Kicsim! Amúgy hova megyünk? Gondolom még nem akarsz hazamenni. – mondtam csendesen. Felültem és belekapaszkodtam a bundájába. Hátrafordult és rámnézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Majdnem elolvadtam a hátán, aztán előrefordult és elkezdett futni, mintha puskából lőtték volna ki. Élveztem ezeket a közös futásainkat. Ilyenkor igazán szabadnak éreztem magam. Nem szólt bele senki, hogy mit csináljak. A magam ura voltam.
Shadow lassítani kezdett, és én körbenéztem. Ismerős helyen voltunk. Annál a tónál, ami a házunk mellett volt. Lecsúsztam a hátáról és a szemébe néztem. Mintha zaklatott lett volna. Nick visszaváltozott és magához húzott.
-Mi a baj, Kicsim? – kérdeztem aggódva. Egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát. Fájdalom és aggódás volt az arcán. A szemeit lehunyta, de amikor megsimogattam az arcát, kinyitotta őket.
-Kyra, tudsz vigyázni magadra, ugye? – kérdezte rekedten. Nem teljesen értettem a kérdést. Csak nem megy el ő is?
-Igen, de miért? – kérdeztem vissza.
-Azért, mert visszajött az, aki miatt szörnyeteg lettem. – szűrte a fogai közt. – El kéne mennem, de nem tudlak itt hagyni. Így aztán, úgy döntöttem, hogy maradok és megvédelek tőle. – és még szorosabban ölelt magához.
-Miért kéne elmenned? Semmi közöd hozzá. – mondtam és a vállába fúrtam az arcomat. Tudtam, hogy folynak a könnyeim, de nem vettem tudomást róla.
-Ne sírj, Kicsim! Nem megyek el. És azért kéne elmennem, mert meg akar szerezni magának, hogy a csapata tagja legyek. Amikor átváltoztatott akkor elszöktem tőle. – mesélte. – Jobb, ha most bemész a házba. Apád már aggódik érted. Kérlek, csukd be az ablakod, és ne engedj be senkit. Ma este nem jövök errefelé. Nem akarom, hogy megérezze a szagom a környékeden, mert akkor téged használ csaliként. Féltelek, holnap találkozunk a suliban. – és búcsúzóul megcsókolt. Sokkal vadabban, mint szokott. Visszacsókoltam és bántott, amikor elhúzódott tőlem és a kezemet fogva az erdő felé kezdett hátrálni. Amikor kicsúszott a kezéből a kezem, már Shadow-ként állt előttem. Behátrált az erdőbe és hallottam a mancsai tompa puffanásait a puha avaron.
-Nick! – suttogtam, de nem indultam utána. Megfordultam és futni kezdtem. A ház ajtajáig meg sem álltam. Apám még a suliban volt. Félévi hajrá volt. Jövőre megkezdődik az iskolák közötti futball bajnokság…

Az év hátralévő része pillanatok alatt elmúlt. Egyik reggel arra ébredtem, hogy téli szünet van, és ahogy kinéztem az ablakon szakadt a hó. Az ablakpárkányomon már 10 centi hó volt. Nem tudtam mit kezdjek magammal. A szünetig hátralévő 1 héten Nick-kel nem mentünk sehova. Az a farkas még mindig a környéken kóborolt. Elővigyázatosságból, jobbnak láttuk elkerülni az erdőt. Nick elég furcsán viselkedett azon a héten. Egy pillanatra sem engedte el a kezem és bárhova mentem jött velem, ahogy általában szokott csak most még jobban vigyázott rám.
-Végre szünet van. Egy kis nyugi, pihi és karácsony, aztán újév. – mondtam magamnak, miközben felöltöztem. Lementem a konyhába reggeliért. Benéztem apám szobájába, mert az ajtó félig nyitva volt, ami nem vall rá. Halkan benyitottam és láttam, hogy az ágya üres.
~Biztos a konyhában van. ~ gondoltam magamban. Viszont, ahogy leértem láttam, hogy a konyha is üres.
-Akkor meg hol lehet? – kérdeztem, amikor ajtócsapódást hallottam. Kinéztem a konyhaablakon és láttam, hogy apám sétál felfelé a lépcsőn, két dugig tömött szatyorral a kezében. Elémentem az ajtóhoz és segítettem becipekedni.
-A karácsonyi ebéd? – kérdeztem belepillantva a szatyrokba.
-Igen, meg néhány új dísz a fára. Remélem, nem baj, ha idén lila is lesz a fán? Nagyon szép díszeket láttam, és gondoltam megveszem. – mondta és kivette a lila díszekkel teli csomagot. Tényleg nagyon szépek voltak.
Mikor már mindent kipakoltunk, felmentem a szobámba és megírtam a házimat, amit a szünetre kaptunk. Jobbnak láttam most megcsinálni, mint mondjuk az utolsó pillanatra hagyni és kapkodni vele.
Kopogást hallottam, de tudtam apám úgyis kinyitja az ajtót, így nem mentem le. De amikor azt hallottam, hogy apám nagyon veszekszik valakivel, úgy döntöttem lemegyek megnézem ki jött. A lépcső fordulóban megálltam és leültem. Kihajoltam a korláton, ahonnan tiszta kilátás nyílt az ajtóra. Egy magas, köpenyes férfi állt az ajtón kívül és arról vitatkozott apámmal, hogy engedje be éjszakára. Apám nem ment bele, és ezen vitatkoztak. A pasas arcát nem láttam tisztán ezért úgy döntöttem, úgy teszek, mintha szomjas lennék és lementem a konyhába egy pohár vízért. Ahogy elmentem az ajtó előtt a pasas utánam nézett és megszólalt.
-Milyen csinos kislány! Biztos sok udvarlója van a kicsikének. De, ahogy elnézem szereti a nagytestű kutyákat. Tele van fekete szőrrel a ruhája, de a környéken egy kutyát sem láttam. – mondta, mire megdermedtem. Lenéztem a ruhámra. Tisztán vettem ki a szekrényemből, akkor hogy lehet tele fekete szőrrel. És igaza volt. Tényleg szőrős volt a ruhám.
-Na takarodjon innen! – szólt apám és rácsapta az ajtót a férfira. Pont akkor fordultam meg és még épp láttam a férfi arcára kiülő elégedett mosolyt. Felrohantam a szobámba, mit sem törődve apám kérdéseivel. Ahogy beértem, bekapcsoltam a gépet és felléptem MSN-re. Nick be volt jelentkezve és elmondtam neki mindent, ami odalent történt.
-Azonnal odamegyek! Ne mozdulj a lakásból, amíg oda nem érek! – írta vissza, és abban a pillanatban kilépett. Én is kiléptem. Kiültem az ablakba, és onnan néztem a tájat. A tó teljesen befagyott az éjszaka, és vékony hóréteg takarta. Kicsit féltem, hogy a pasi a ház környékén bóklászik a farkas alakjában. Amikor megláttam Shadow-t a fák között, egy pillanatra megijedtem, de amikor felismertem megnyugodtam. Épp elfordultam volna az ablaktól, amikor egy másik farkas is előjött a fák takarásából. Valamivel kisebb volt, mint Shadow és szürke színű volt a bundája. Shadow időben érzékelte és megelőzte a támadást. Ő támadott előbb. Láttam, ahogy egymást tépik karmolják marcangolják. Nem bírtam tovább az ablakból nézni őket. Lerohantam a lépcsőn, felkaptam a cipőmet és a kabátomat és kirohantam az ajtón. Nem álltam meg a tó partjáig. Ott egy pillanatra megtorpantam, mert nem tudtam mennyire veszélyes, ha most odamegyek hozzájuk. Shadow észrevett engem és rám mordult. Nem vettem tudomást a figyelmeztetéséről és tovább indultam a tó partján, persze az ellenkező parton, hogy ne kerüljek közéjük. Ahogy harcoltak egyre közelebb kerültek a tóhoz. Tudtam, hogy még nem elég vastag a jég, hogy elbírjon két farkast is. Figyelmeztetni akartam Shadow-t, de elkéstem. Rámentek a jégre és tisztán lehetett hallani, ahogy megroppan alattuk a jég. Megálltak a harcban és lenéztek a lábuk alá. Shadow időben hátrálni kezdett, de még így is belecsúszott félig a vízbe. Nem bírtam tovább nézni, ahogy a jeges vízben van. Hasmánt csúsztam oda hozzá. Addigra visszaváltozott, kinyújtottam neki a kezemet. Megfogta a kezem én meg húzni kezdtem magam felé. Sikerült kihúznom egészen a partig. Ott az ölemben megpihent és már nyitotta is a száját, hogy letoljon, de befogtam a száját.
-Csss… Gyere, menjünk be hozzánk, mielőtt megfagy itt nekem. – mondtam.
-Sze-szer-szerintem ne-nem men-mentek se-sehova! – dadogta a pasas, aki időközben szintén kimászott a vízből. Csettintett egyet az ujjával, mire az erdőből még 5 farkas jött elő.
-Szépen benne vagyunk a pácban, már megint. – morogta kedvesem, miközben ő is felült mellém.