26. fejezet

Egyelőre jobbnak láttuk azt tenni, amit mondtak. Megvacsoráztunk és jóllakottan ültünk az asztalnál, amikor Carlos, a farkascsapat vezetője csettintett egyet. Az a két srác, aki idáig hozott minket megállt mögöttem. Félve néztem először jobbra, majd balra. A két srác kajánul vigyorgott. Nick felpattant mellőlem és a fiúk elé állt.
-Ne merjetek hozzá nyúlni, mert velem gyűlik meg a bajotok. - mondta a fogai közt szűrve a szavakat. A fiúk arcán a kaján vigyor átváltott vicsorgásba. Nick torkából halk morgás szakadt fel, nyomatékot adva a szavainak. Eközben Carlos felállt és Nick háta mögé lépett. Szólni akartam, de Carlos villámgyorsan lecsapott. Rávágott Nick oldalára, ahol egykor megmarta és ahol csúnya heg maradt.
Nick üvöltve a földre esett. Le akartam térdelni mellé, de Carlos elkapta a csuklómat és hátrahúzta. Megfogta a másik kezemet és azt is a hátam mögé tette. A nyakamon éreztem a forró lehelettét. Az egyik hajtinccsemmel kezdett játszadozni.
-Kíváncsi lennék milyen farkas lenne belőled. - suttogta a fülembe, de úgy, hogy azt Nick is hallja. Párom fel akart állni, de a két srác lefogta. Ott vergődött a kezeik között és közben kétségbeesetten kiáltozta a nevemet. Egyszercsak azt vettem észre, hogy Nick-et egyre messzebb viszik tőlem. Mindeközben én is próbáltam kiszabadulni, de hiába próbálkoztam egy farkas ellen.
-Nick! - kiáltottam utána, miután kivonszolták az étkezőből. Carlos még mindig nem engedett el és egyszercsak magafelé fordított. Ahogy felnéztem az arcára megint láttam a szemében ugyanazt azt őrült lángot, mint farkas alakjában. nem szólaltam meg. Elfordítottam a fejem, így jelezve, hogy nincs kedvem beszélgetni vele. Az étkezőben rajtunk kívül csak egy lány volt. Várakozón nézett Carlosra. Mintha azt várná, hogy mikor harap meg engem. Carlos úgy tett, mintha csak most vette volna észre a lányt.
-Lyvi, kedvesem. Gyere és fogdd le a vendégünket. Nem akarom, hogy elszökjön nekem. - nézett a lányra, aki szó nélkül megtette, amit kértek tőle. Ahogy a könyökömnél átkarolva lefogott meglepődtem milyen erős. Nő létéhez képest legalább 2-3-szor erősebb volt. Carlos előttem járkált fel-alá. Elég bosszantó volt. Már azon voltam, hogy szólok neki, hogy álljon már meg, amikor megállt háttal nekem.
-Tudod, hogy Nick annak idején majdnem meghalt, amikor rátaláltam és átváltoztattam. Nekem köszönheti, hogy még életben van és olyan élete, amit élvezhet. - mondta halkan, de minden szót tisztán hallottam a néma csendben. Szaporábban vettem a levegőt.
-Hazugság! - kiáltottam. Ez az egyetlen szó ott pattogott a tágas étkezőben.
-Hazugság? Kérdezd meg a többieket nyugodtan. Mindegyiküket a halálból hoztam vissza. - mondta teljes nyugalommal. El is hittem volna neki, ha a szemében nincs az az őrült láng, ami az egész férfi lényét veszélyessé, gonosszá tette, amitől olyan érzésem támadt, hogy minél messzebb kerüljek a férfitól. Hátrálni akartam, de a lány, Lyvi nagyon erősen fogott.
-Maradj már nyugton! - mondta nekem Lyvi. Amivel sikeült feldühítenie. Még jobban küzdöttem, hogy ki tudjak szabadulni. Carlos egyszercsak megállt előttem és akkora pofont kaptam, hogy berepedt a szám.
-Elég volt ebből! Kezdesz az agyamra menni. - mondta dühtől eltorzult arccal. -Ilyen állapotban nem lehet mit kezdeni vele. Lyvi vidd vissza a pasijához, hogy megnyugodjon végre. - mondta a lánynak, aki engedelmesen kivezetett az étkezőből. Ugyanabba a szobába vitt vissza, ahonnan kihoztak. Durván belökött az ajtón és kulcsra zárta mögöttem az ajtót.
-Nick? - suttogtam. A szobában sötét volt, mert időközben besötétedett odakint.
-Kyra, te vagy az? - kérdezett vissza normális hangon. Hallottam, ahogy beleszippant a levegőbe. -Megsérültél. Idáig érzem a vér szagát. - mondta és egyszercsak felkapcsolta a villanyt.
-Nick, jól vagyok, csak felrepedt a szám. - mondtam, hogy megnyugtassam. Odalépett hozzám és letörölte a vért a számról. Összehúzta a szemöldökét és az arcomat fürkészte.
-Megütött az a szemétláda, iagz? - kérdezte.
-Igen, és szerintem át akar változtatni. - mondtam ki hangosan, amitől a legjobban féltem. - Azt mondta, hogy majdnem meghaltál, amikor átváltoztatott téged, hogy neki köszönheted, hogy életben vagy. Ugye ez nem igaz? - tettem még hozzá.
-Nem igaz. Egyáltalán nem haldokoltam. Ugyanúgy elrabolt, ahogy most minket. - válaszolt Nick. Az ajtó felé néztem. Hangokat hallottam kintről, de nem értettem mit mondanak. Aztán meghallottam Carlos hangját.
-Kyrának hívja és nagyon fontos neki a lány. Ebből a lányból olyan farkas lehet, amilyenről még csak álmodni sem mertem. - mondta és szinte láttam magam előtt, ahogy vágyakozón néz az ajtóra, mintha engem is látna. Nick messzebb húzott az ajtótól egészen az üvegfalhoz. Az ajtó előtt lassan elhalltak a hangok. Megint ketten maradtunk Nick-kel. A szobába volt egy kanapé. Odasétáltunk és leültünk. Az ölébe húzott és a hajamat simogatta. A vállára hajtottam a fejem.
-Jól van, nincs semmi baj. - mondta és csak akkor vettem észre, hogy sírok. - Kyra, nem hagyom, hogy bármi bajod essen, megígérem. - mondta és így aludtunk el.
Álmomban Carlos állt előttem farkas alakjában és egyre közelebb sétált hozzám. Én hátrafelé indultam, de egy idő után falnak ütköztem. Egészen közel jött hozzám, az arcomon éreztem a forró lehelletét. Egyszercsak vicsorogni kezdett és a vállamba harapott. Ennél a résznél felriadtam.
A knapén voltam egy nagy takaró alatt. Nick-et nem találtam sehol. Hirtelen felültem és körbenéztem a szobában. Nick a padlón ült fejét a kanapénak döntve. Már ébren volt és amikor megérezte, hogy megmozdultam felémfordult.
-Kyra, mi a baj? - kérdezte és felült a kanapéra és magához húzott.
-Rémálmom volt. Carlos átváltoztatott. - válaszoltam csendesen. Nick még szorosabban ölelt magához. - Mennyi az idő? - kérdeztem
-Délután kettő. Jó sokáig aludtál. - válaszolta mosolyogva. Felnéztem az arcára és megfeledkeztem arról, hogy hol vagyunk. Még közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, de nem mehettünk tovább mert kattant a zár és egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Jó reggelt. Carlos látni akarja a lányt. Te is jöhetsz vele Nick. - mondta a srác, aki értünk jött. Nick vonakodva bár, de felállt a kanapéról és megfogta a kezem. Felálltam én is. A srác nyomában elindultunk az étkező felé. Amikor beléptünk senki nem próbált elkapni minket. Carlos a helyén ült az asztalfőn. Amikor beléptünk felemelte a fejét és egyenes rámnézett. A pillantása a számra tévedt.
-Ne haragudj, Kyra. Nem akartalak megütni. - mondta, de nem hittem neki. Carlos felállt és odasétált hozzánk. Nick megmozdult és köénk akart állni, de Carlos a mellkasára tette a kezét és hátrébb taszította.
-Tudd, hogy hol a helyed. - parancsolt rá Nick-re, de ő mintha meg sem hallotta volna. Láttam, ahogy megremeg és tudtam, ha nem nyugszik meg át fog változni. Odafordultam hozzá és megfogtam az arcát.
-Nick, nyugodj meg. Ne adj okot arra, hogy megtámadjanak. - mondtam és láttam a szemében, hogy megnyugszik. Nem akarta, hogy bajom essen. Éreztem, hogy valaki megfogja a könyökömet. Odafordultam és Carlost láttam magam mögött.
-Most szépen velem jössz. Nick-et meg vigyétek vissza a szobába. - adta ki a parancsot. A következő pillanatban hallottam Nick üvöltését és láttam, ahogy kivonszolják az étkezőből. Senki nem maradt rajtunk kívül.
Carlos megremegett, úgy ahogy az előbb Nick. Átváltozott farkassá és elindult felém. Ahogy a rémálmomban is megint falnak ütközött a hátam. Hiába próbáltam elfutni, mindenhol vele találtam szembe magam. Utolsó kétségbeesett próbálkozásként átugrottam az ebédlőasztalt. Ahogy földet értem, hátraestem. A következő kép a farkas arca volt. A fogai, ahogy a vállamba mélyednek. Felüvöltettem a fájdalomtól és elájultam.