26. fejezet

Egyelőre jobbnak láttuk azt tenni, amit mondtak. Megvacsoráztunk és jóllakottan ültünk az asztalnál, amikor Carlos, a farkascsapat vezetője csettintett egyet. Az a két srác, aki idáig hozott minket megállt mögöttem. Félve néztem először jobbra, majd balra. A két srác kajánul vigyorgott. Nick felpattant mellőlem és a fiúk elé állt.
-Ne merjetek hozzá nyúlni, mert velem gyűlik meg a bajotok. - mondta a fogai közt szűrve a szavakat. A fiúk arcán a kaján vigyor átváltott vicsorgásba. Nick torkából halk morgás szakadt fel, nyomatékot adva a szavainak. Eközben Carlos felállt és Nick háta mögé lépett. Szólni akartam, de Carlos villámgyorsan lecsapott. Rávágott Nick oldalára, ahol egykor megmarta és ahol csúnya heg maradt.
Nick üvöltve a földre esett. Le akartam térdelni mellé, de Carlos elkapta a csuklómat és hátrahúzta. Megfogta a másik kezemet és azt is a hátam mögé tette. A nyakamon éreztem a forró lehelettét. Az egyik hajtinccsemmel kezdett játszadozni.
-Kíváncsi lennék milyen farkas lenne belőled. - suttogta a fülembe, de úgy, hogy azt Nick is hallja. Párom fel akart állni, de a két srác lefogta. Ott vergődött a kezeik között és közben kétségbeesetten kiáltozta a nevemet. Egyszercsak azt vettem észre, hogy Nick-et egyre messzebb viszik tőlem. Mindeközben én is próbáltam kiszabadulni, de hiába próbálkoztam egy farkas ellen.
-Nick! - kiáltottam utána, miután kivonszolták az étkezőből. Carlos még mindig nem engedett el és egyszercsak magafelé fordított. Ahogy felnéztem az arcára megint láttam a szemében ugyanazt azt őrült lángot, mint farkas alakjában. nem szólaltam meg. Elfordítottam a fejem, így jelezve, hogy nincs kedvem beszélgetni vele. Az étkezőben rajtunk kívül csak egy lány volt. Várakozón nézett Carlosra. Mintha azt várná, hogy mikor harap meg engem. Carlos úgy tett, mintha csak most vette volna észre a lányt.
-Lyvi, kedvesem. Gyere és fogdd le a vendégünket. Nem akarom, hogy elszökjön nekem. - nézett a lányra, aki szó nélkül megtette, amit kértek tőle. Ahogy a könyökömnél átkarolva lefogott meglepődtem milyen erős. Nő létéhez képest legalább 2-3-szor erősebb volt. Carlos előttem járkált fel-alá. Elég bosszantó volt. Már azon voltam, hogy szólok neki, hogy álljon már meg, amikor megállt háttal nekem.
-Tudod, hogy Nick annak idején majdnem meghalt, amikor rátaláltam és átváltoztattam. Nekem köszönheti, hogy még életben van és olyan élete, amit élvezhet. - mondta halkan, de minden szót tisztán hallottam a néma csendben. Szaporábban vettem a levegőt.
-Hazugság! - kiáltottam. Ez az egyetlen szó ott pattogott a tágas étkezőben.
-Hazugság? Kérdezd meg a többieket nyugodtan. Mindegyiküket a halálból hoztam vissza. - mondta teljes nyugalommal. El is hittem volna neki, ha a szemében nincs az az őrült láng, ami az egész férfi lényét veszélyessé, gonosszá tette, amitől olyan érzésem támadt, hogy minél messzebb kerüljek a férfitól. Hátrálni akartam, de a lány, Lyvi nagyon erősen fogott.
-Maradj már nyugton! - mondta nekem Lyvi. Amivel sikeült feldühítenie. Még jobban küzdöttem, hogy ki tudjak szabadulni. Carlos egyszercsak megállt előttem és akkora pofont kaptam, hogy berepedt a szám.
-Elég volt ebből! Kezdesz az agyamra menni. - mondta dühtől eltorzult arccal. -Ilyen állapotban nem lehet mit kezdeni vele. Lyvi vidd vissza a pasijához, hogy megnyugodjon végre. - mondta a lánynak, aki engedelmesen kivezetett az étkezőből. Ugyanabba a szobába vitt vissza, ahonnan kihoztak. Durván belökött az ajtón és kulcsra zárta mögöttem az ajtót.
-Nick? - suttogtam. A szobában sötét volt, mert időközben besötétedett odakint.
-Kyra, te vagy az? - kérdezett vissza normális hangon. Hallottam, ahogy beleszippant a levegőbe. -Megsérültél. Idáig érzem a vér szagát. - mondta és egyszercsak felkapcsolta a villanyt.
-Nick, jól vagyok, csak felrepedt a szám. - mondtam, hogy megnyugtassam. Odalépett hozzám és letörölte a vért a számról. Összehúzta a szemöldökét és az arcomat fürkészte.
-Megütött az a szemétláda, iagz? - kérdezte.
-Igen, és szerintem át akar változtatni. - mondtam ki hangosan, amitől a legjobban féltem. - Azt mondta, hogy majdnem meghaltál, amikor átváltoztatott téged, hogy neki köszönheted, hogy életben vagy. Ugye ez nem igaz? - tettem még hozzá.
-Nem igaz. Egyáltalán nem haldokoltam. Ugyanúgy elrabolt, ahogy most minket. - válaszolt Nick. Az ajtó felé néztem. Hangokat hallottam kintről, de nem értettem mit mondanak. Aztán meghallottam Carlos hangját.
-Kyrának hívja és nagyon fontos neki a lány. Ebből a lányból olyan farkas lehet, amilyenről még csak álmodni sem mertem. - mondta és szinte láttam magam előtt, ahogy vágyakozón néz az ajtóra, mintha engem is látna. Nick messzebb húzott az ajtótól egészen az üvegfalhoz. Az ajtó előtt lassan elhalltak a hangok. Megint ketten maradtunk Nick-kel. A szobába volt egy kanapé. Odasétáltunk és leültünk. Az ölébe húzott és a hajamat simogatta. A vállára hajtottam a fejem.
-Jól van, nincs semmi baj. - mondta és csak akkor vettem észre, hogy sírok. - Kyra, nem hagyom, hogy bármi bajod essen, megígérem. - mondta és így aludtunk el.
Álmomban Carlos állt előttem farkas alakjában és egyre közelebb sétált hozzám. Én hátrafelé indultam, de egy idő után falnak ütköztem. Egészen közel jött hozzám, az arcomon éreztem a forró lehelletét. Egyszercsak vicsorogni kezdett és a vállamba harapott. Ennél a résznél felriadtam.
A knapén voltam egy nagy takaró alatt. Nick-et nem találtam sehol. Hirtelen felültem és körbenéztem a szobában. Nick a padlón ült fejét a kanapénak döntve. Már ébren volt és amikor megérezte, hogy megmozdultam felémfordult.
-Kyra, mi a baj? - kérdezte és felült a kanapéra és magához húzott.
-Rémálmom volt. Carlos átváltoztatott. - válaszoltam csendesen. Nick még szorosabban ölelt magához. - Mennyi az idő? - kérdeztem
-Délután kettő. Jó sokáig aludtál. - válaszolta mosolyogva. Felnéztem az arcára és megfeledkeztem arról, hogy hol vagyunk. Még közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, de nem mehettünk tovább mert kattant a zár és egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Jó reggelt. Carlos látni akarja a lányt. Te is jöhetsz vele Nick. - mondta a srác, aki értünk jött. Nick vonakodva bár, de felállt a kanapéról és megfogta a kezem. Felálltam én is. A srác nyomában elindultunk az étkező felé. Amikor beléptünk senki nem próbált elkapni minket. Carlos a helyén ült az asztalfőn. Amikor beléptünk felemelte a fejét és egyenes rámnézett. A pillantása a számra tévedt.
-Ne haragudj, Kyra. Nem akartalak megütni. - mondta, de nem hittem neki. Carlos felállt és odasétált hozzánk. Nick megmozdult és köénk akart állni, de Carlos a mellkasára tette a kezét és hátrébb taszította.
-Tudd, hogy hol a helyed. - parancsolt rá Nick-re, de ő mintha meg sem hallotta volna. Láttam, ahogy megremeg és tudtam, ha nem nyugszik meg át fog változni. Odafordultam hozzá és megfogtam az arcát.
-Nick, nyugodj meg. Ne adj okot arra, hogy megtámadjanak. - mondtam és láttam a szemében, hogy megnyugszik. Nem akarta, hogy bajom essen. Éreztem, hogy valaki megfogja a könyökömet. Odafordultam és Carlost láttam magam mögött.
-Most szépen velem jössz. Nick-et meg vigyétek vissza a szobába. - adta ki a parancsot. A következő pillanatban hallottam Nick üvöltését és láttam, ahogy kivonszolják az étkezőből. Senki nem maradt rajtunk kívül.
Carlos megremegett, úgy ahogy az előbb Nick. Átváltozott farkassá és elindult felém. Ahogy a rémálmomban is megint falnak ütközött a hátam. Hiába próbáltam elfutni, mindenhol vele találtam szembe magam. Utolsó kétségbeesett próbálkozásként átugrottam az ebédlőasztalt. Ahogy földet értem, hátraestem. A következő kép a farkas arca volt. A fogai, ahogy a vállamba mélyednek. Felüvöltettem a fájdalomtól és elájultam.

25. fejezet

Arra gondoltam, hogy ha most sikítanék, apám kijönne a házból és megúsznánk a dolgot, amikor az egyetlen sötétszürke bundájú farkas közelebb húzódott hozzám és beleszagolt a hajamba. Kéjesen morgott egyet és felnézett a főnökére, aki a hidegtől és a vizes ruháitól már vacogott. Kicsit sem sajnáltam, mert azon voltam, hogy minél messzebb húzódjak a szaglászó farkatól. Nick magához húzott, így közém és a farkas közé került.
-Vissza a helyedre, Jhonny! - parancsolt rá a férfi. A szürke farkas neheztelve ránézett, de visszament oda, ahonnan elindult.
-Megtaláltál. Engedd el a lányt és megteszem, amit kérsz. - mondta Nick és farkasszemet nézett a férfival. Milyen ironikus nem? A férfi állta a tekintetét, aztán hirtelen kacagni kezdett. Nick-kel összenéztünk. Nem értettük mi baja van a pasasnak. Semmi vicceset nem mondott a srác, aki aggódott értem.
-Nem engedjük el. Más terveim vannak vele. - mondta és rám pillantot. Birtoklóan végignézett rajtam és csettintett egyet. Két farkas megmozdult mögöttünk és a szemem sarkából láttam, hogy átváltoznak. Két magas srác jött be a látó terembe. Az egyik engem kapott el. A számra tapasztotta a kezét, hogy ne tudjak sikítani. A másik srác Nick-et kapta el, hogy ne tudjon megvédeni. A többi farkas elismerően morgott.
-Vigyétek őket a házamba. A többiek elmehetnek vadászni. - adta ki a parancsot a pasas. A két srác egymás mellett vonszoltak minket. Hiába rúgkapáltam, karmoltam nem tudtam kiszabadulni. Túl szilárd volt a fiú tartása. Nick-nél is ugyanez volt a helyzet, bár ott a vonszolónak meggyűlt a baja Nick-kel. Nick magasabb és izmosabb is volt a fogvatartójánál. Úgy tűnt hamarosan kiszabdul, amikor a férfi farkas alakban előttem termett és megállásra kényszerített minket. Vonyított egyet, mire Nick felénk fordult. Én a páromat figyeltem, így későn vettem észre, hogy a farkas beleszagolt a nyakamba. A forró lehelletétől hátrahúzódtam, de nem tudtam nagyon messzire húzódni tőle. A szemébe néztem és láttam benne valami őrületre emlékeztető fényt villanni. Nem harapott meg. Megfordult és elindult tovább az erdőben. Nick-re pillantottam. Láttam, hogy megijedt. Ez volt a férfi célja. Ezzel érte el, hogy ne próbáljon meg elszöni.
Nem tudom mennyi ideig mentünk, amikor kiértünk egy tisztásra. A Tisztás szélén egy ház állt, aminek egész falat betöltő ablakai voltak. Bevezettek minket a tolóajtón, ami szintén üvegből volt. Bent a házban bevittek minket egy szobába. Az egyetlenbe, aminek csak egy oldala volt üvegből, aminek a túloldalán egy sziklás, meredek lejtő volt. Ránk zárták az ajtót. Nick azonnal odajött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Jól vagy? - kérdezte azonnal, amint hozzábújtam.
-Persze. minden rendben, csak megijedtem. Hogy fogunk megszökni innen? -kérdeztem csendesen. Tudtam, hogy a farkasok hallása kiváló és nem gondoltam, hogy hangszigetelt lett volna az ajtó.
-Nem tudom. De egyelőre nem tudunk mit csinálni, mint várni. De nem akarok sokáig itt maradni. - mondta szomorúan. A falhoz hátrált, kibontakozva az ölelésemből. Amikor nekiütközött a falnak, egyszerűen lecsúszott és leült a fal tövébe. Odamentem hozzá, leguggoltam elé és két kezembe fogtam az arcát és megvártam, amíg rám néz.
-Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam. Leültem mellé és hozzábújtam.
Vártunk és vártunk, de senki nem jött be hozzánk. Még mindig falnál ültünk és én elbóbískoltam. Akkor riadtam fel,a mikor éreztem, hogy Nick megfeszül alattam. Rendesen felültem és az ajtóra néztem. Üvöltözés szűrődött be az ajtó alatt.
-Mi az, hogy még nem kaptak enni és inni?? - üvöltötte a férfi, aki itt tartott minket.
-Carlos, nem adtál parancsot erre. - próbálta menteni a menthetőt egy srác. A hangjából kihallottam a kétségbeesést.
-Azt mondtam, hogy gondoskodjatok róluk. Erre bezártátok őket, mindenféle felügyelet, víz és étel nélkül! Idióta banda! Mindent nekem kell elintéznem? - kérdezte és hallottam, ahogy kattan a zár. Kinyitották az ajtót.
-Gyertek, vacsora idő van! - mondta szívélyesen. El is hittem volna, hogy kedves, ha nem az épp előbb hallottam volna üvöltözni.
Nick felállt és magával húzott engem is. Kérdőn néztem rá, mire ő csak szájon csókolt. Ez olyan bízz-bennem csók volt. Megszorítottam a kezét.
Néma csendben mentünk az étkezőig, ahol egy hosszú asztal volt, tele mindenféle sült hússal és köretekkel. Leültettek minket az asztalfőtől közvetlenül jobbra. Az asztalfőn Carlos ült. Végre tudom a nevét és egyáltalán nem tetszett.
-Egyetek. Most fogták a szarvast és nyulakat is. Még friss. - mondta Carlos és jóízűen enni kezdett. Nick-kel összenéztünk és mi is enni kezdtünk.