Fél éve költöztem apámmal Phoenixbe. Volt néhány furcsa kalandom, de mind közül az itteni első napom volt a legkülönösebb. Anyám meghalt, amikor 7 éves voltam. Azóta apám nem nősülr újra, mondván hoyg őt senki sem pótolhatja.
Apám magas atlétikus barna férfi, aki a 30-as éveinek végn jár. Egyenes barna haját és fekete szemét örököltem. Ayám felmenői között indiánok voltak és ebből kifolyólag barnább vagyok az átlagnál. Peter Shadow, az apám Phoenix középiskolájának a football edzője. Soha nem szerettem ezt a sportot, nekem túl durva. Engem Kaira Shadownak hívnak s 16 éves vagyok.
Térjünk vissza a történethez, ami januárban kezdődött. Akkor költöztünk ide. Bavallom őszintén nem örültem a költözésnek, de belenyugodtam. A ház nem túl nagy, de tökéletes. Egy réten van nem messze a várostól. A telekhez tartozik egy tó is, ami mögött egy erdő kezdődik.
Az első nap a suliban. Hát nem volt túl mozgalmas. A szokásos menetrend volt. A tanárok ragaszkodtak hozzá, hogy bemutatkozzak. A harmadik óra felé már voltak ismerős arcok. Ebédnél megcéloztam egy üres asztalt, amikor valaki utánam kiálltott.
-Kaira! Gyere ülj ide hozzánk! ne félj nem harapunk!-mondta nekem Sam egy rövid szőke hajú lány. Tisztán emlékszem arra a napra, mert megváltoztatta az életem.
-Biztos? Nem akarok zavarni.-válaszoltam zavartan, de amikor bátorítóan bólintottak leültem. Sam, Sydney, Nick, James és én nagyon jó barátok lettünk. Akkor elmondták, hogy kivel vigyázzak, melyik tanár jófej és megmutatták a suli leghelyesebb pasiját. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen kalandba fogok keveredni. A srác, név szerint Mike Blake, pont a mi asztalunk felé tartott. Ráadásul felém.
-Szia Kaira! te vagy az új lány. Figyelj a hétvégén lesz egy buli. Azt szertném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni a barátaiddal?!-nézett rám az acél kék szemivel. Volt valami furcsa a szemében, mintha nem lenne teljesen önmaga.
-Ha a többiek is benne vannak, akkor ott leszek.-ígértem és a lányokra néztem. Majd elolvadtak attól, hogy Mike felém fordult és rámkacsintott. Éreztem, hogy elpirulok.
-Számítok rád, Kyra! Majd kapsz egy üzit a buli pontos helyéről.-köszönt el tőlem.
Aznap éjjel nem tudtam aludni és kimentem a tóhoz a stégre. A vízen megtört a telihold fénye. Meleg este volt annak ellenére, hogy január közepén jártunk. Úgy körübeleül egy órája lehettem kint, amikor indultam volna vissza halk nesz csapta meg a fülemet. Visszafordultam az erdő felé és a földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Menjek be a házba, maradjak ott ahol vagyok vagy menjek oda a lényhez. Egy vérfarkas állt az erdő szélén és engem nézett. Mielőtt megmozdulhattam volna, az állat megmozdult és 5 másodpercen belül a nyakmon éreztem forró lehelletét. Megfordultam és aszemébe néztem. A józan eszem ellenére kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem, de a farkas morogva eltűnt a szemem elől. Ott álltam és nem tudtam gondolkodni. Nem emlékeztem, hoygan jutottam vissza a szobámba. Másnap a suliban elmeséltem a barátaimnak és láttam, hogy Mike felém pislog. Úgy tűnt nem aludt túl sokat, de nem foglalkoztam vele, hisz teljesen lényegtelen.
Azóta is minden teliholdkor találkozok a vérfarkasommal és próbálom kideríteni, hogy kit rejt a farkasbunda alatt. Mióta folyamatosan találkozok a farkassal, azóta Mike átült a mi asztalunkhoz az ebédlőben. Volt ebből vita, mert összebalhéztunk Vyviennel, a ponpom csapat vezetőjével.
Remélem, megtalálom a vérfarkasom emberi alakját.
