25. fejezet

Arra gondoltam, hogy ha most sikítanék, apám kijönne a házból és megúsznánk a dolgot, amikor az egyetlen sötétszürke bundájú farkas közelebb húzódott hozzám és beleszagolt a hajamba. Kéjesen morgott egyet és felnézett a főnökére, aki a hidegtől és a vizes ruháitól már vacogott. Kicsit sem sajnáltam, mert azon voltam, hogy minél messzebb húzódjak a szaglászó farkatól. Nick magához húzott, így közém és a farkas közé került.
-Vissza a helyedre, Jhonny! - parancsolt rá a férfi. A szürke farkas neheztelve ránézett, de visszament oda, ahonnan elindult.
-Megtaláltál. Engedd el a lányt és megteszem, amit kérsz. - mondta Nick és farkasszemet nézett a férfival. Milyen ironikus nem? A férfi állta a tekintetét, aztán hirtelen kacagni kezdett. Nick-kel összenéztünk. Nem értettük mi baja van a pasasnak. Semmi vicceset nem mondott a srác, aki aggódott értem.
-Nem engedjük el. Más terveim vannak vele. - mondta és rám pillantot. Birtoklóan végignézett rajtam és csettintett egyet. Két farkas megmozdult mögöttünk és a szemem sarkából láttam, hogy átváltoznak. Két magas srác jött be a látó terembe. Az egyik engem kapott el. A számra tapasztotta a kezét, hogy ne tudjak sikítani. A másik srác Nick-et kapta el, hogy ne tudjon megvédeni. A többi farkas elismerően morgott.
-Vigyétek őket a házamba. A többiek elmehetnek vadászni. - adta ki a parancsot a pasas. A két srác egymás mellett vonszoltak minket. Hiába rúgkapáltam, karmoltam nem tudtam kiszabadulni. Túl szilárd volt a fiú tartása. Nick-nél is ugyanez volt a helyzet, bár ott a vonszolónak meggyűlt a baja Nick-kel. Nick magasabb és izmosabb is volt a fogvatartójánál. Úgy tűnt hamarosan kiszabdul, amikor a férfi farkas alakban előttem termett és megállásra kényszerített minket. Vonyított egyet, mire Nick felénk fordult. Én a páromat figyeltem, így későn vettem észre, hogy a farkas beleszagolt a nyakamba. A forró lehelletétől hátrahúzódtam, de nem tudtam nagyon messzire húzódni tőle. A szemébe néztem és láttam benne valami őrületre emlékeztető fényt villanni. Nem harapott meg. Megfordult és elindult tovább az erdőben. Nick-re pillantottam. Láttam, hogy megijedt. Ez volt a férfi célja. Ezzel érte el, hogy ne próbáljon meg elszöni.
Nem tudom mennyi ideig mentünk, amikor kiértünk egy tisztásra. A Tisztás szélén egy ház állt, aminek egész falat betöltő ablakai voltak. Bevezettek minket a tolóajtón, ami szintén üvegből volt. Bent a házban bevittek minket egy szobába. Az egyetlenbe, aminek csak egy oldala volt üvegből, aminek a túloldalán egy sziklás, meredek lejtő volt. Ránk zárták az ajtót. Nick azonnal odajött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Jól vagy? - kérdezte azonnal, amint hozzábújtam.
-Persze. minden rendben, csak megijedtem. Hogy fogunk megszökni innen? -kérdeztem csendesen. Tudtam, hogy a farkasok hallása kiváló és nem gondoltam, hogy hangszigetelt lett volna az ajtó.
-Nem tudom. De egyelőre nem tudunk mit csinálni, mint várni. De nem akarok sokáig itt maradni. - mondta szomorúan. A falhoz hátrált, kibontakozva az ölelésemből. Amikor nekiütközött a falnak, egyszerűen lecsúszott és leült a fal tövébe. Odamentem hozzá, leguggoltam elé és két kezembe fogtam az arcát és megvártam, amíg rám néz.
-Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam. Leültem mellé és hozzábújtam.
Vártunk és vártunk, de senki nem jött be hozzánk. Még mindig falnál ültünk és én elbóbískoltam. Akkor riadtam fel,a mikor éreztem, hogy Nick megfeszül alattam. Rendesen felültem és az ajtóra néztem. Üvöltözés szűrődött be az ajtó alatt.
-Mi az, hogy még nem kaptak enni és inni?? - üvöltötte a férfi, aki itt tartott minket.
-Carlos, nem adtál parancsot erre. - próbálta menteni a menthetőt egy srác. A hangjából kihallottam a kétségbeesést.
-Azt mondtam, hogy gondoskodjatok róluk. Erre bezártátok őket, mindenféle felügyelet, víz és étel nélkül! Idióta banda! Mindent nekem kell elintéznem? - kérdezte és hallottam, ahogy kattan a zár. Kinyitották az ajtót.
-Gyertek, vacsora idő van! - mondta szívélyesen. El is hittem volna, hogy kedves, ha nem az épp előbb hallottam volna üvöltözni.
Nick felállt és magával húzott engem is. Kérdőn néztem rá, mire ő csak szájon csókolt. Ez olyan bízz-bennem csók volt. Megszorítottam a kezét.
Néma csendben mentünk az étkezőig, ahol egy hosszú asztal volt, tele mindenféle sült hússal és köretekkel. Leültettek minket az asztalfőtől közvetlenül jobbra. Az asztalfőn Carlos ült. Végre tudom a nevét és egyáltalán nem tetszett.
-Egyetek. Most fogták a szarvast és nyulakat is. Még friss. - mondta Carlos és jóízűen enni kezdett. Nick-kel összenéztünk és mi is enni kezdtünk.