22. fejezet

Szeptember 1-je, szerda. Délelőtt fél 9-re kellett suliba menni. Mint általában mindig én voltam az első az osztályból. Lepakoltam, aztán kinyitottam az egyik ablakot és kiültem a belső párkányra. Onnan néztem, hogy ki mikor érkezik meg. Utánam nem sokkal megérkezett Sydney és Sam, majd kicsivel később befutott James, Adam és Nick is. A lányokkal épp háttal álltunk az ajtónak, így csak akkor vettük észre a fiúkat, amikor a hátunk mögött egyszerre köszöntek ránk.
-Sziasztok lányok! – erre mi egy kicsit megrándultunk, mert megijedtünk. Sam odament Adam-hez, megölelte és a vállára hajtotta a fejét. Sydney is ugyanezt tette James-szel. Nick átkarolta a derekamat, magához húzott és mélyen a szemembe nézett. Nem csókoltuk meg egymást, pontosan tudtuk mire gondol a másik. Láttam a csillogást a szemében, ahogy rámnézett. Ő is ugyanezt láthatta, mert nem tudta megállni, hogy ne hajoljon le és adjon egy puszit a számra. A szívem gyorsabban kezdett verni az érintésétől, a lábam megremegett. Valaki köhintett a hátunk mögött. Nem kellett megfordulnom, ahhoz hogy tudjam James próbálja visszafojtani a kitörni készülő nevetését.
Lassan mindenki megérkezett és láttam néhány új arcot is. Később kiderült róluk, hogy megbuktak pár tantárgyból, és évet kell ismételniük. Az is kiderült, hogy új ofőt is kaptunk. Nagyon aranyos és szimpatikus volt a tanárnő. Három osztályfőnöki óránk volt az évnyitó ünnepség után. Sok tekintetben más volt, mint az előző tanárunk. Például: megígérte, hogy elmegyünk kirándulni (ami előző évben nem volt), és tényleg foglalkozott velünk. Olyan fél egy körül végeztünk.
Leírhatatlanul örültem, hogy végre hazamehetünk, mert a magas sarkú csizma, amit viseltem rövid ideig kényelmes, de nem suliba való. Alkalmanként fel lehet venni. Aztán meg ott volt az ünneplő ruha. Semmi bajom nem volt vele, csak majd meggyulladtam a selyem blúzomban.
Mindenki hazament, de a barátaimmal megbeszéltük, hogy kb. másfél óra múlva találkozzunk a kedvenc fagyizónknál. Nick kocsival volt, ezért hazavitt. Egész úton nem beszélgettünk, de így volt jól. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. A sulitól nagyjából 20 percre laktam kocsival. Gyorsan hazaértünk.
A házunk előtt Nick leállította a motort, de nem szállt ki a kocsiból. Felém fordult és rám nézett azokkal az igézően barna szemeivel.
-Van itthon valaki? – kérdezte reménykedve, hogy nincs senki.
-Igen. Apám itthon van. Ma nem volt dolgozni, mert szabadnapos. – mondtam bujkáló mosollyal látván a csalódást az arcán. Egyikünk sem mozdult bár tudtuk be kell mennem átöltözni. Mégsem mehetek fagyizni ünneplőben. Vagyis mehetek csak nagyon melegem lett volna. Mielőtt megmozdulhattam volna Nick kinyitotta nekem az ajtót. Észre sem vettem, hogy kiszállt a kocsiból. Kinyújtotta a kezét, hogy segítsen kiszállni a kocsiból.
Az ajtóhoz kísért, végig a kezét a derekamon pihentetve. Az ajtóban magához húzott, megcsókolt és megsimogatta az arcomat.
-Most megyek, de egy óra múlva itt vagyok érted, és együtt elmegyünk a fagyizóba. Szeretlek Kyrám. Még egyszer megcsókolt aztán elment az autójához. Megvárta, amíg bemegyek, és csak ezután indította be a motort.
Amikor visszafordultam, hogy integessek neki, akkor fordult le a behajtóról. Intett nekem és én visszaintettem.
Mosolyogva léptem be a lakásba. A szobámba indultam, amikor rájöttem, hogy éhes vagyok. Ez is csak akkor tudatosult bennem, amikor megéreztem a hamburger illatát a konyhából. Keresztül mentem az előszobán és a végén balra fordultam. Apám az asztalnál ült és bevett.
-Szia Apa! Mióta eszel te hamburgert? Talán nem ízlik a főztöm? – kérdeztem viccesen és az ebédlőasztal közepén álló szatyorra néztem. Egy út menti étkezőből volt. Letettem a táskámat a fal mellé és belekukkantottam a szatyorba. Nekem is vett hamburgert és egy nagy adag sült krumplit.
-Köszönöm Apa! Ja, majd elfelejtettem mondani. A barátaimmal úgy egy óra múlva találkozunk a fagyizónál. – mondtam miután lenyeltem pár falatot.
-Nick, Sam és a többiek? – kérdezte apám, miután ivott pár korty ásványvizet.
-Igen velük. Nick értem jön és együtt megyünk. Majd ő is hoz haza. – válaszoltam és beleittam a nekem hozott kólás pohárba.
-Jól van. De legkésőbb fél tízre legyél itthon. Holnap iskola van.
-OK. Megegyeztünk. Akkor most felmegyek lezuhanyozni és átöltözni. – mondtam miután befejeztem az ebédet. A szemetet kidobtam, megittam a kólám maradékát és a papírpoharat is kidobtam. Utána fogtam a táskámat, felrohantam az emeletre. A szobámban összeszedtem, hogy mit akarok felvenni. Egy térd fölé érő selyem rövidnadrágot, egy piros pólót, aminek a háta ki van vágva és egy magasított szárú tornacsukát. Bementem a saját fürdőszobámba (ez volt az egyik, amit imádtam ebben a házban) és lezuhanyoztam. Nagy gőzfelhő kíséretében léptem be a szobámba, a törölközőt magam köré tekerve. Fogtam az epilátoromat és leborotváltam a lábamat, erősen szitkozódva. Utána bekentem testápolóval, hogy ne pattogjon ki. Amikor ezzel is megvoltam, rendesen megtörölköztem és felöltöztem. A szobámban lévő nagy egész alakos tükörben megnéztem magam. Kétszer-háromszor körbefordultam. Elraktam az irataimat, a kulcsomat és a telefonomat, majd lementem a nappaliba apámhoz. Épphogy leültem a kanapéra, kopogtak. Azzal a lendülettel, amivel leültem, azzal álltam fel és nyitottam ajtót. Nick állt az ajtóban, egy kopott levágott szárú farmerban és egy szürke ujjatlan pólóban. Átölelt és megpuszilta a homlokomat.
-Jó napot Shadow úr! – köszönt apámnak. Pár másodperc múlva megjelent az ajtóban.
-Kérlek, Nick az iskolán kívül hívj Peter-nek. – mondta apám.
-Rendben, Peter. Vigyázok Kyrára, ígérem.
-Szia Apa! Majd jövök. – mondtam és elindultam Nick kocsija felé. Nick szorosan mögöttem jött és amikor odaértünk az autóhoz, kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót. Beszálltam és bekapcsoltam magam. Ő addig megkerülte a kocsit és beszállt mellém. Felém fordult, végignézett rajtam és elmosolyodott.
-Nagyon csinos vagy ebben a szerelésben. – mondta halkan, ezét a combomra tette és megsimogatta, majd beindította a kocsit és lehajtott a bejáróról. Bekapcsolta a rádiót. Épp a kedvenc számom ment a Halestorm-tól a Familiar taste of poison. Együtt énekeltem a rádióval és a szemem sarkából láttam, hogy Nick nagyon mosolyog. Ilyenkor általában tervezett valamit, csak azt nem tudtam, hogy mit. Előbb vagy utóbb úgyis megtudom, de addig a kíváncsiság lukat fúr az oldalamba.
Amikor megérkeztünk a többiek már ott voltak és ránk vártak. A kedvenc asztalunknál ültünk. A bejárattal szemben, közvetlenül a fagyis pult előtt. Innen minden betérőt és fagyizni kívánó embert láttunk. Ebben a fagyizóban lehetett a legjobban kifigyelni, hogy ki kivel randizik, illetve szakít. Ez volt a gimisek törzshelye.
-Na végre, hogy ideértetek! Eltévedtettetek útközben, vagy mi a szösz? – kérdezte James és rákacsintott Nick-re. – Csak nem rosszalkodni voltatok?! – tette még hozzá. Fülig pirultam, de azért válaszoltam.
-Hé, álljon meg a menet. Mi időben jöttünk, ti jöttetek túl hamar! – vágtam vissza viccesen. Ezen mindenki nevetett pont, ahogy terveztem. Leültünk egy-egy székre. Az étlapot böngésztem, amikor meghallottam egy ismerős nevetést és a hideg kirázott. Libabőrös lettem és felállt a szőr a karomon. Megfordultam és pultnál megláttam Vyvien-t. A többiek követték a tekintetemet.
-Na, itt van a suli ribanca. Tudtátok, hogy nyáron megvolt neki az egész football csapat? – kérdezte halkan Vyvien felé pillantva. Szerencséjére nem hallotta meg, mert épp a pultos sráccal flörtölt.
-Syd, talán nem pont most kéne kibeszélnünk. Ráérünk később is, amikor már elment. – mondtam ugyanolyan csendesen. Nem akartam még balhézni, sőt egyáltalán nem akartam balhézni senkivel.
Ebben a pillanatban Vyvien megfordult és a tekintetünk találkozott. Az arcáról egyből lehervadt a bájos mosoly. Tudtam, nem úszom meg ezt a találkozást. A félelmem beigazolódott. Odajött az asztalunkhoz, és mint mindig csak engem vett észre. Habár most tett egy gyors pillantást Nick felé.
-Szia Kyra. Még mindig nem akarsz pon-pon lány lenni? Nemrég megüresedett egy hely. – kezdte mézes-mázos hangon.
-Te még szóba állsz velem azok után, amit tavaly a feledhez vágtam? – kérdeztem tettetett csodálkozással. – Te tényleg ennyire szőke vagy. Hányszor kell még nemet mondanom, hogy leszállj rólam? – kérdeztem most már dühösen, mert úgy stírölte Nick-et mintha ott sem lettem volna. – És vedd le a szemed a pasimról, mert kikaparom. – mondtam színlelt nyugalommal. Nick az asztal alatt megfogta a kezem és megszorította. Most már az egész fagyizó minket nézett és olyan csönd volt, hogy a hűtőgép zaja már bántotta a fülemet.
Vyvien lehajolt hozzám és a fülembe súgott.
-Úgyis megszerzem magamnak. Ő is az enyém lesz. Őt is elüldözöm mellőled, ahogy Mike-ot is. – azzal elvonult mellőlem. Az arcomra kiült a döbbenet, ahogy a barátaiméra is. Nem hallhattak, hogy mit mondott, de látták a félelmet a szememben. Nick felé fordítottam az arcomat és megszorítottam a kezét.
-Mit mondott, Kicsim? – kérdezte, ahogy odabújtam hozzá. Éreztem, hogy könny szökik a szemembe és nem akartam, hogy lássa. Mégis felemeltem a fejem és elismételtem, amit Vyvien mondott. Nick még jobban magához szorított és elkezdett ringatni, hogy megvigasztaljon. Rendelt nekem egy nagy fagyikelyhet eper és csoki fagyival. A két kedvencemmel. A kezembe nyomta a kanalat. Lassan elkezdtem enni. Közben a többiek is rendeltek.
Sam sztracsatella és citrom, Sydney pisztácia és vanília, James barack és puncs, Adam áfonya és zöldalma és Nick pedig ugyanolyan ízű fagyit rendelt, mint én.
Mire megettük a saját adagjainkat, addigra elfelejtettem Vyvien-t. utána átmentünk hozzánk és megnéztünk egy filmet. A film után mindenki nálunk vacsorázott és Nick kedvencét főztem, brassóit. Vacsora után lassan mindenki hazaszállingózott, mert, másnap suli volt. Szokásához híven Nick ment el utoljára. Elköszöntem tőle és elmentem fürdeni, pizsamába öltöztem és még olvastam egy kicsit. Az ablakot nyitva hagytam, mert tudtam Nick farkas alakjában, mindig bejön és velem alszik. Aztán valamikor hajnalban elmegy és vagy értem jön kocsival, vagy a suliban találkozunk.
Ma este sem volt másként és olyan jól esett a mancsai közt aludni. Jó meleg volt. Bár nyár volt éjszaka általában kicsit fáztam, főleg a lábam. Ma este azonban olyan melegem volt, hogy egy kicsit megizzadtam. Rémálmok gyötörtek, így nem tudtam nyugodtan aludni. Álmaimban hol Főnök arcképe, hol Vyvien-é jelent meg előttem és mondták a magukét.
Reggelre a lábam megint kihűlt, mert Nick elment. Felültem, felhúztam a lábamat és a térdemre hajtottam a fejem. Úgy vártam, hogy elmúljon a rosszullét, ami kerülgetett. Jó húsz percig így ültem, amikor nyávogott a telefonom. Úgy ugrottam fel, hogy leestem az ágyról és rendesen bevertem a fejem a padlóba. Megnéztem az sms-t, amit Sam-től kaptam.
~Kyra, fél óra múlva ott vagyok érted! Nyáron megszereztem a jogsimat. ~ már neki is megvan a jogosítványa. Nick, James és most Sam. Ebben a sorrendben. Király. Visszaírtam, hogy várom, és elmentem rendbe szedni magam.