23. fejezet

Fél óra múlva kiléptem az ajtón felöltözve, táskával a vállamon. Barátnőm épp ekkor fordult be a felhajtóra. Felismertem az autót. Az apja kocsija volt. Nem értettem miért ezt hozta. Azt hittem kapott egy saját kocsit. Ennek hangot is adtam.
-Hogy-hogy apád kocsijával jöttél? Azt hittem saját kocsit kaptál. – mondtam, miközben beültünk.
-Vett magának egy új autót, és én megkaptam ezt. Nem szeretem a feltűnést, tudod. Így is nagy felhajtás lesz. – felelte miközben bekapcsolta magát. A táskámat hátradobtam az ülésre.
-Szóltam Nick-nek, hogy ma én hozlak suliba. – mondta hirtelen Sam. Mintha tudta volna, hogy épp rá gondoltam. Azon gondolkoztam, hogy elfelejtettem szólni, hogy ma Sam visz suliba. Vártam az sms-t, hogy mikor ér oda hozzánk.
-Köszi. – csak ennyit mondtam. Nem aludtam ki magam rendesen. Egész nap ilyen kómás leszek.
-Valami baj van? Olyan furcsa vagy ma. – szólt aggódva Sam. Felé fordítottam a fejem és csak megráztam. Aztán rádöbbentem, hogy vezet, és nem tud így rám figyelni.
-Nincs semmi bajom, csak nem aludtam ki magam, ennyi. És nem ittam kávét sem. – mondtam megtoldva egy ásítással.
-Majd a büfében meghívlak egy kávéra. Ok? – mondta. – Nézd ott van Nick meg a többiek. Na, szedd össze magad egy kicsit. – tette hozzá úgy 2 perc múlva. Ásítottam még egyet, és hátrafordultam a táskánkért. Megvártam, amíg leparkol Nick M3-a mellett. Odaadtam a táskáját és kiszálltam. Nick a kocsijának dőlve állt, amikor felnéztem. Felvettem a táskámat a fél vállamra, mire ő elém lépett. Átölelt, lehajolt és megpuszilt. Megfogta a kezem és együtt indultunk a suliba.
-Sam, nagyon ügyes vagy. Csak így tovább. – mondtam Sam-nek, ahogy felzárkózott mellénk. Adam a másik oldalán ment, átölelve Sam vállát. Sydney és James a teremben vártak ránk. James fent ült a pad tetején Sydney, pedig előtte. Háttal volt a srácnak, aki átölelte a hasát. Amikor négyes fogatunk belépett az ajtón kibontakozott az ölelésből és odajött köszönni.
-Sziasztok. – mondta még messziről. – Kyra, ha jót akarsz, akkor ma nagy ívben elkerülöd a tesi termet. A pon-pon lányok ma egész nap gyakorolnak.
-Syd, tudod mi a véleményem Vyvien-ről. És mivel ma van tesi nem fogom elkerülni a tornatermet. – feleltem nyugodtan. Lepakoltam a helyemre, az ajtó felőli padsor 2. padjánál. leültem és a ledőltem a padra. Ha valaki nem kezdi el masszírozni a vállam, akkor tuti elalszom. Felültem és hátrahajtottam a fejem. Gondolhattam volna, hogy Nick masszíroz. Elmosolyodtam.
-Ez jól esik. Köszönöm. Kicsit elaludtam a vállam. Nem aludtam valami jól tegnap éjjel. – mondtam és lehajoltam a táskámhoz és kivettem belőle egy másfél literes üditős üveget, amiben sima csapvíz volt. Beleittam, majd visszatettem a táskámba. A többiek szokásukhoz híven az asztalom körül tömörültek. Felálltam és nyújtóztam egyet. Közbeszúrtam egy ásítást is, amikor megszólalt a csengő.
Hallottam a sóhajokat, ahogy mindenki visszament a helyére. Ezen a héten én voltam a hetes és marhára nem örültem neki. Főleg, amikor bejött az ofőnk és, szó szerint lecsapta az asztalra a holmiját. Kimásztam a padból és a tanár úr jobb oldalára álltam. Felém fordult és biccentett a fejével. Az osztály egy része még mindig mocorgott. Az egyik késő épp most lépett a terembe és gyorsan a helyére ment.
-Osztály vigyázz! – szóltam hangosan és érthetően, mire mindenki elhallgatott. Ekkor a tanár felé fordultam.
-Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 35 és nem hiányzik senki. – mondtam, miután gyorsan körülnéztem.
-Köszönöm üljetek le. A mai osztályfőnöki órát azzal kezdjük, hogy ültetünk. Néhány tanár kollégám panaszkodott, hogy nem lehet nálatok tanítani a folytonos beszélgetés miatt. Ezt én is tapasztaltam és nagyon nem tetszik. Ezért, személyenként ültetlek el titeket. – a barátaimmal gyorsan körbenéztünk. Mellettem Sydney, előttünk Nick és James és mögöttünk Sam és Adam ült. Meglepettséget láttam a szemükben. Egyikünk sem számított erre.
-Akiről megtudom, hogy az órákon nem ott ül, ahova én ültettem, osztályfőnöki intőt kap. – tette hozzá mellékesen a tanár úr, miközben a papírjai között kutatott. Gondoltam az ültetési rend után.
Az osztályban még soha nem volt ilyen csönd, mint most. Mindenki kíváncsi volt, hogy hová ültetik, vagy inkább félt, hogy távol kerül a barátaitól.
-Kaira Shadow! – hallottam a nevemet. – Gyere ide az első padba, kérlek.
Kelletlenül megfogtam a cuccaimat és átültem a tanár orra elé. Meglepésünkre Nick-et mellém ültette. A többieket meg szépen mögénk. A mi kis csapatunkat nem szedte szét, csak átültetett minket a középső padsorba.
Amikor Nick leült mellém, a pad alatt megfogta a kezem és rám vigyorgott. Aztán csak annyit vettem észre, hogy a keze a combomra vándorol, és ott megpihen. Rátettem a kezem és most én vigyorogtam rá.
Mindezek után megbeszéltük az osztály kisebb-nagyobb gondjait, az olyanokat, mint a hiányzások, késések és osztályzatok. Ezzel el is ment a 45 perc. Kicsengettek és az osztály megőrült, amint a tanár kiment, mindenki megtalálta a barátait és elkezdték szidni az ofőt, hogy lehet valaki ennyire gonosz és ehhez hasonlók. Mindenki elment szünetre. Ki a büfébe ment reggeliért, ki az udvarra dohányozni. James és Sydney a büfébe mentek csokiért. Én és a többiek fent maradtunk és beszélgettünk. A 10 perces szünet alatt, majdnem megittam egy liter vizet.
-Valami baj van, Kyra? Olyan sokat iszol ma… - kérdezte Adam é aggódva nézett rám.
-Nincs semmi bajom, egyszerűen csak szomjas vagyok, ennyi az egész. – válaszoltam. Nick a padon ült és én előtte álltam. Átölelte a derekamat és magához húzott. A vállamra hajtotta a fejét én, pedig az övére. Hallottam, ahogy beleszagol a hajamba, amit mostanában kiengedve hordtam.
-Új sampont használsz, Szívem? Más illata van. – nézett rám kíváncsian. Tudtam, hogy észreveszi. Az ő orrával bármit észrevesz.
-Igen sampont váltottam, mert kiszárította a hajamat és már töredezett a vége. Nem tetszik az illata? – kérdeztem, megszagolva a hajamat. Nekem kifejezetten tetszett az illata. Ennek a samponnak rózsa illata volt, míg a másiknak eper.
Nagyon tetszik az illata. Illik hozzád. – majd a fülemhez hajolt. – Mi lenne, ha suli után elmennénk a forráshoz egy kicsit. – suttogta és finoman beleharapott a nyakamba. Megremegett a lábam, a szívverésem felgyorsult.
-Mehetünk. – suttogtam vissza. Vettem az üzenetét, hogy mire célzott. Egy kicsit beindult a fantáziám, amit végülis a csengő szakított félbe. Kelletlenül leültem a helyemre és próbáltam a tanárra figyelni. Nem nagyon jött össze, főleg úgy, hogy Nick elém csúsztatott egy papírt, amire lerajzolta az elképzeléseit. Fülig vörösödtem, és amennyire csak tudtam, lecsúsztam a széken, és próbáltam nem röhögni. A papírt elrejtettem a füzetem végébe, amikor észrevettem, hogy a tanár elindul visszafelé a terem hátulja felől. Összeszedtem magam és leírtam a füzetbe, amit a tanár időközben a táblára írt.
Az órámra pillantottam és még öt perc volt hátra az órából. Aztán még 4 órát kell kibírnunk a suli végéig. Ráadásul Nick-nek csak öt órája volt, mert a tesi órákat külön tartják a fiúknak és a lányoknak is. Nekem ma volt. Már a gondolatára is húztam a számat. Különösebben nem volt bajom a testnevelés órákkal, de ma semmi kedvem nem volt hozzá. Tudván, hogy mi rám délután, kint a forrásnál Nick-kel. A gondolattól felgyorsult a szívverésem.
És ekkor végre megszólalt a csengő.