21. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a Nap a hátamat süti. Felkönyököltem és körbenéztem. Nick mellettem aludt. A ruháink szanaszét hevertek. Elmosolyodtam és megrohantak a tegnapi emlékek, érzések. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Óvatosan felálltam és a vízhez mentem. Belemásztam a kellemesen hideg vízbe. A lábam alatt kisebb-nagyobb kavicsok voltak. A patak vize tiszta volt. Tisztán ki lehetett venni a kövek mintáját és formáját. Kisebb halak úszkáltak a lábaim körül.
Amikor befejeztem a fürdést, kimásztam és kifeküdtem a napra, hogy megszáradjak. A tegnapi eseményeken járt az eszem. Megtörtént, amiről már rége álmodtam. Őszintén bevallom ezerszer eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lesz, ha megtörténik. De ez minden képzeletemet felülmúlta. Felültem és Nick-re néztem. Éppen akkor fordult meg és ült fel ő is.
Egymás szemébe nézve ültünk. Szavak nélkül beszélgettünk. Csodáltuk egymás testét, de én leginkább a szemét néztem. Elvarázsolt, mint mindig. Észre sem vettem, hogy időközben felállt és elment fürdeni, csak akkor, amikor a hátamba kaptam egy nagy adag hideg vizet. Sikoltottam egy kicsit és ültő helyemben megfordultam.
-Nick! Ezt most miért csináltad? Élvezed? – kérdeztem nevetve, mire az arcomba is kaptam a hideg vízből.
-Azért csináltam, mert elbambultál. Igen, élvezem, és ne mondd azt, hogy te nem! – válaszolta és kijött a vízből, odajött hozzám és azt hittem frászt kapok, mert a hideg vizes testével átölelt. Elkezdett velem forogni, aminek az lett a vége, hogy mindketten elestünk.
-Haza kéne menni, nem gondolod? – kérdeztem Nick-től.
-De igen, kéne. Habár semmi kedvem hazamenni. – jelentette ki, durcás hangon. Ettől elnevettem magam.
-Megnyugodhatsz, nekem sincs kedvem hazamenni, de a szüleink aggódni fognak. – feleltem, miközben felültem és elkezdtem öltözködni.
Nick félóra múlva már az erdőben futott, velem a hátán. Egészen rádőltem a hátára, és átöleltem a nyakát. Együtt vettünk levegőt, együtt dobogott a szívünk. Tudom így egy kicsit nyálasnak tűnik, de akkor nem volt az.
Amikor hazaértünk elbúcsúztunk és bementem a házba. Az ajtóban még visszafordultam, és távolodó alakja után néztem. Elmosolyodtam és becsuktam magam mögött az ajtót. Elmentem a konyhába vezető átjáró előtt, azután halk torokköszörülés csapta meg a fülem. Visszafordultam és megálltam az átjáróban. Apám az asztalnál ült és engem nézett.
-Hol jártál báránykám? – kérdezte – Se egy üzenet, se telefonhívás. Már mindenkit felhívtam, hogy hol lehetsz, amikor Nick szülei felhívtak, hogy együtt vagytok. Megint az erdőbe mentetek, igaz? Nem megígértétek, hogy nem mentek oda többet? Figyelj, nem akarlak megbüntetni, de ne csináld ezt velem. Szeretlek, Kaira. Na gyere ide.
-Apa, ne aggódj! Az erdőben nincs semmi rossz. De megígérem, hogy nem megyek el még egyszer úgy, hogy nem hagyok üzenetet. – mondtam és leültem mellé egy székre. – És hogy kiengeszteljelek, csinálok valami ebédet, rendben? Te addig nézd a meccset és nem ér leskelődni! – azzal kizavartam a konyhából.
Ebéd után felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni.
Amióta túléltük Nick-kel a Denver-i kalandot, azóta minden álmomban visszajön Főnök a pribékjeivel együtt. Azóta rémálmok kísérnek, és nem tudok szabadulni tőlük. Látom magam abban a zöld ruhában, amit Főnök adott. Látom Nick fájdalmas arcát, amire még mindig összeszorul a szívem. Hallottam a lövést, ami majdnem megölt. Ennél a résznél, mindig felriadtam, mint most is. Mintha hallottam volna a lövést. Kinéztem az ablakon. Kint már sötét volt. Ránéztem az órára, este 11 óra volt. Kicsit kómásan mentem le a konyhába inni. Apám megint a kanapén aludt el a meccs közben. Elmosolyodtam, lehoztam a takaróját, betakartam kikapcsoltam a tv-t és visszamentem aludni.
Titkon reméltem, hogy hamar végetér a nyár. Hiányoztak a barátaim. Sam, Sydney, Adam és James. A mi hatos fogatunk összetartó. Soha nem voltak még ilyen barátaim és egy olyan édes pasim, mint Nick.
Egész nyáron együtt voltunk, gyakorlatilag nem törődtünk semmivel csak egymással. Ezért később meg is kaptam a letolást apámtól. Kívánságom szerint hamar véget ért a nyár. Csak annyit vettem észre, hogy apámmal már a tanszereket is megvettük, hogy már augusztus utolsó hete van. A nyári kirándulások, strandolások Nick-kel nagyon jól teltek. Egész szépen lebarnultam. A hajamat is befestettem. Igaz csak melír csíkosra, de nagyon jól sikerült. Per pillanat a hajam egyszerre barna, vörös és szőke. Nick haját is befestettük, neki csak szőke csíkok vannak a hajában, és nagyon jól áll neki.
Időközben beszereztem egy új Fable-könyvet. Álmok Tenger a címe és egy újabb fantasy könyv, amibe beleszerettem.
A heg a csípőmön szépen elhalványult, ahogy Emma, az ápolónő ígérte. Egy kicsit féltem attól, hogy megmarad az a csúnya seb, ami volt. Nick nyaka és háta teljesen rendbejött, de néhány helyen neki is látszanak a hegek. Megígértük egymásnak, hogy soha többet nem megyünk Denver-be, ha rajtunk múlik. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha Főnök golyója kicsit feljebb talál el. Talán már nem élnék. Nick-nek és Sydney-nek köszönhetem az életem.
Egész nyáron nem hallottam semmit a barátaimról. Jó lesz őket újra látni. Kevesebb, mint egy nap múlva évnyitó. Elkezdődik egy újabb tanév. 10-esek leszünk. Őszintén bevallom egy kicsit félek ettől. Habár tudom, nincs félnivalóm, de én már csak ilyen vagyok.