9. fejezet

Nick keze egy idő után lecsúszott a hátamra, onnan a derekamra, végül elérte a kezem. Összekulcsolta a kezeinket és nem engedte el. Egész délután így voltunk. Jól esett a közelsége, úgy éreztem, hogy szeretnek. Boldog voltam. Nick egy pillanatra sem hagyott magamra. Elgondolkoztam és Nick kíváncsiságtól égő szeme jutott az eszembe. Kísértetiesen hasonlított ahhoz, ahogy Shadow nézett rám pár napja. Próbáltam gondolatban egymásra vetíteni a két szemet, de James hangja visszarángatott a valóságba.
-Mi van? – kérdeztem kómásan. Körbenéztem. A vidámpark eltűnt. A kocsinál voltunk, a parkolóban.
-Azt kérdeztem, Szépségem, hogy hová menjünk, mivel a vidámpark bezárta kapuit. És, hogy nyitott szemmel alszol? – nézett rám a legjobb haverom.
-Menjünk hozzánk és nézzünk meg egy filmet. Kivettem párat gondoltam örülnétek neki. És nem alszom, csak gondolkoztam.
-Min? – csapott le a témára Sydney – Csak nem azon, hogy mi van közted és…? – azzal jelentőség pillantást vetett Nick kezére, ami (most, hogy mögöttem állt) a derekamon pihent. Megfordultam és a vállára hajtottam a fejem. Ő átkarolt és a hajamba csókolt. Felemeltem a fejem és csak néztem, ahogy az arca egyre közelebb van az enyémhez. Végül csak annyit vettem észre, hogy ajka az enyémen van. Visszacsókoltam, mert én is akartam. Amikor elhúzódott visszahajtottam a fejem a vállára. Lehajolt és a fülembe suttogott.
-Szeretlek. Amióta ismerlek, szeretlek. – mondta. Átkarolta a derekamat és kinyitotta a kocsija ajtaját. Láttam a szemem sarkából, hogy James és Sydney is összejöttek. Szegény Sam. Szerzek majd neki egy pasit, fogadtam meg magamban.
Megint a két pasi ült elől. Hazaértünk és apámat a kanapén találtuk.
-Szia apu! Azt hittem edzésen vagy. Alig két hét és kezdődik a bajnokság. – dorgáltam apámat.
-Tudom, de a társaság fele nem óhajt Mike nélkül játszani, így mára szabad napot kaptak. – válaszolta, majd jelezve, hogy részéről ennyi volt visszafordult a TV felé.
-Jó, akkor holnap elmegyek az edzésre, és seggbe rúgom az egész díszes bandát. Mike egy önző, barom állat, akit nem érdekel kinek okoz fájdalmat és hiába várják, mert úgy sem jön vissza. – mondtam dühösen, attól hogy apám ilyen könnyen feladja. Bementem a konyhába beraktam a mikróba egy Pop Corn-t és kivettem pár doboz üdítőt a hűtőből.
-Gyertek be! Van itt minden, ami kell. Pop Corn, Coca Cola és a filmek. Szerintem a szobámban kényelmesen elférünk és apámat sem zavarjuk. Mindenki fogjon valamit és irány az emelet. – vezényeltem és megfogtam a kész pattogatott kukoricát és Nick kezét. Húztam magam után a pasimat a szobámba. Ott elengedtem és bevártuk a többieket. Fél perc múlva ők is itt voltak. Megkerestem a kölcsönzött DVD-ket és kitettem az ágyamra. Volt horror, vígjáték és romantikus.
-Na? Mit nézünk meg? Válasszatok! – kértem, miközben bekapcsoltam a TV-t és a DVD lejátszót. Úgy öt perces vitatkozás után a kezembe nyomták az egyik vígjátékot. A sziki szökevényt, Leslie Nielsennel a főszerepben. Imádom ezt a filmet. Elkezdtük, és végig röhögtük az egészet. A kukorica elfogyott a film felénél. Üdítő is alig maradt. Az utolsó doboz kóláért harcolni kellett és végül én győztem. Igazságosan mindenkinek adtam belőle. Lassan mindenki hazaszivárgott. Nick maradt utolsóként. Az ajtóban még visszafordult. Könnyű csókot lehelt a számra.
-Szép álmokat, Kyrám! Ne csukd be az ablakodat, meleg van! – mondta mire elnevettem magam.
-Sosem csukom be. Nálam mindig meleg van. – azzal megcsókoltam és ő beült a kocsijába és elhajtott. Egészen addig figyeltem, amíg eltűnt a szemem elől.