8. fejezet

Pontosan akkor léptem ki a ház ajtaján, amikor Nick BMW-je leparkolt a kocsifelhajtóra. Kinézett az ablakon.
-Pattanj be, Kyra! Ne kelljen rád várni! – nevetett rám és kinyitotta a hátsó ajtót. Beültem mögé. A többiek már vele voltak.
-Találkoztál vele? – kérdezte egyből Sydney.
-Kivel? – vágták rá rögtön a fiúk az első üléseken. Figyelmen kívül hagytam őket. Visszanéztem Sydney barna szemeibe. -Igen, találkoztam. – válaszoltam szerénykedve. Lesütöttem a szemem és elvörösödtem.
-Igen? És utána mi történt? – szúrta egyből a kérdést Sam.
-Utána elneveztem Shadow-nak.
-És utána? Ne kelljen harapófogót hoznom, Kyra! – figyelmeztetett James.
Együtt aludtunk. – vallottam be halkan, mire kacagás és tapsolás hangja töltötték meg a kocsit. Nick még fütyült is. Kellett nekem elmondanom. Most másról sem fognak beszélni. A barátaim közül csak Sam és Sydney tudtak a vérfarkasról. Számítok rá, hogy abban a pillanatban, hogy hármasban leszünk, kénytelen leszek elmondani minden apró és jelentéktelennek tűnő résztelet. Gondolom a fiúk, azt hitték, hogy egy másik srácról van szó. Úgy tűnt, mindketten egyidőben tettek némasági fogadalmat. Megböktem Sydney-t.
-Syd! Csináljunk valamit Jamesék-kel. Olyan némák. – súgtam a fülébe. Belement és előre dőlt a két ülés közé. Nem tudtam mire készült, egészen addig, amíg meg nem puszilta mindkét pasas arcát. Nick vezetett, így nem reagált semmit a piruláson kívül. Na, de James?! Először Nick-re, majd Sydneyre vissza Nick-re és végül az útra nézett. Fülig vörösödött, ahogy Nick is. Egyből levágtam, mi a helyzet James-szel.
Végre megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé vettük az irányt. A fiúk pont úgy álltak be közénk, hogy felváltva legyünk. Naná, hogy én kerültem középre. Jobbról Nick és Sam voltak, balról James és Sydney. A vidámparkban a dodzsem felé húztam őket. Jöttek utánam, mert nem akartak lemaradni. A két srác együtt volt, Sam és Sydney is együtt voltak. Én kimaradtam, így egyedül ültem be a dodzsem kocsiba. Jó volt így. Mindenki engem támadt, egészen addig, amíg fel nem adtam. Kiszálltam a kocsiból és megvártam, hogy vége legyen a menetnek. Alig telt el két perc és már jöttek is a többiek. Nick és James megint mellettem kötöttek ki. Láttam, hogy James és Sydney nagyon szemeznek egymással. Ők ketten elmentek a céllövöldéhez. Nick Sam-et vitte magával. Egyedül maradtam, így leültem egy padra. Azt vettem észre, hogy Nick nagyon nézelődik, végül meglátott és odajött hozzám. Leült mellém.
-Mi a baj? Mike-kal van valami? Miért nincs itt ő is. Szinte elválaszthatatlanok voltatok. – kérdezte. Mike nevétől is megrázkódtam. A szemébe néztem. Kíváncsiság égett benne, ami megfogott. Ismerős volt és mégis ismeretlen. Furcsa.
-Szakított velem. Elmegy, és nem jön vissza.
-Ne sírj. Nincs semmi baj. Gyere, nyerek neked valamit. – azzal felhúzott a padról és magával húzott. Célba lövős játék volt. Imádtam, de most csak figyeltem Nick-et. Nyert nekem egy macit. Egy közepes méretű plüss jegesmacit.
-Köszönöm, Nick! Ez nagyon aranyos. – mondtam és megpusziltam az arcát. Észre sem vettem, hogy Sam csatlakozott Jamesék-hez. Kettesben voltam Nick-kel. Néztük egymást és csak annyit vettem észre, hogy a hajammal játszik. Elpirultam és magamhoz öleltem a macit. Átkarolta a vállamat és én nem ráztam le magamról a kezét.