10. fejezet

Amikor visszamentem a nappaliba apám rámnézett.
-Van köztetek valami, azzal a Nick gyerekkel? – kérdezte komoran rám se nézve. Látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog.
-Igen, van! Ő a barátom és kérlek most szólj, ha valami kifogásod van ellene.
-Nincs ellene kifogásom. Normálisnak tűnik nem úgy, mint… - de közbe vágtam.
-Nehogy kimondd! Ettől a naptól kezdve Mike, olyan, mintha nem is élt volna. – néztem rá szúrósan, mire ő csak bólintott.
Ezek után felmentem a szobámba rendet rakni. A gépem be volt kapcsolva, gyorsan beléptem MSN-re, de mivel senki sem volt fenn ezért egyből ki is léptem. Az ágyamra vetettem magam, ami pont úgy volt beállítva, hogy beláttam az egész szobát. Az ágyammal szemben volt a TV és a DVD lejátszó. Volt egy kis beugró a szobában, az volt a gardróbom. Az ágyam bal oldalán volt a számítógép és egy kis éjjeli szekrény. A szobám nagynak mondható. A TV és az ágyam között van úgy 3-4 méter. A gépasztal mellett van egy hatalmas ablak, ami úgy van kialakítva, hogy oda lehet ülni. Ott szoktam rajzolni, házit írni. Az ágy jobb oldalán egy hatalmas tükör volt. Abban mindig láttam az ablakot, így senki nem tudott bejönni a szobámba anélkül, hogy ne vettem volna észre. Pár percig még néztem a plafont, de végül elnyomott az álom. Olyan hajnali fél három körül halk szuszogásra riadtam fel. Apám a másik szobában horkolt. Ő biztos nem szuszog ilyen hangosan. A tükörre pillantottam és azt hittem mindjárt sikítok. Az ablak beülős részén egy hatalmas árnyék feküdt. Megfordultam, mire az árny elindult felém. Ahogy egyre közelebb ért felismertem Shadow-t. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy ideig csak néztem, de4 aztán megtaláltam a hangomat.
-Shadow! Hogy kerülsz ide? Már nincs telihold. – és csak mondtam a magamét. Ő csak ült és hallgatott. Néha felmordult, de egyébként csöndben volt. Nem emlékeztem arra, hogy mikor ment el, de reggel, amikor felébredtem azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, hiszen már nem volt telihold.
Hétfő. Iskola. Ki nem állhatom a hétfőket. Kelletlen felöltöztem és bepakoltam a cuccomat. Beültem a kocsimba. Ahogy a suli felé hajtottam láttam egy graffitit.
„Zavard össze a világot! Mosolyogj hétfőn”
-Na, persze! – mondtam magamnak, de elgondolkoztam ezen a szövegen. Csak annyit vettem észre, hogy mosolygok. Nagyon érdekes.
A suliban már vártak rám a többiek. Nick jött oda hozzám elsőként. A karjaiba zárt, így mentünk vissza. Azt vettem észre, hogy Sam mellett egy új srác ült. Friss hús.
-Sziasztok! Hogy van mindenki? – kérdeztem, majd az új srác felé fordultam. – Szia! Én Kyra vagyok. A csapat szíve és lelke.
-Szia én meg Adam vagyok. Új srác. Sam megkérdezte, hogy segíthet-e, én meg elfogadtam. Így most itt vagyok. – mondta kedvesen. Sam a háttérben mosolygott, de amikor elhangzott a neve elpirult. Szóval bejön neki a srác. Tényleg jóképű. Magas, szőke, kék szemű, sportos és udvarias. Pont Sam-hez való. Megérdemli a szerelemet, ahogy mindenki.
Eszembe jutott a tegnap este. Felnéztem Nick arcába. A szemét néztem. Kíváncsiságtól égő, nagy barna szemek. Ugyanaz, mint Shadow-é. Ledermedtem. Rájöttem, hogy ki a vérfarkas. Shadow = Nick. Még mindig Nick szemét néztem. Megigézett. Ha akartam sem tudtam volna elfordítani a fejem. Nick magához húzott és átölelt. A józan eszem ellenére lábujjhegyre álltam és a fülébe suttogtam.
-Te vagy Shadow! A vérfarkas. Téged kerestelek. – vallottam be, mire elnevette magát. Lenézett rám én meg fel rá.
-Tudtam, hogy rájössz. Kíváncsi voltam mikor találod ki. – mondta. – Miből találtad ki? Mit csináltam, amivel elárultam magam. – folytatta.
-Te nem csináltál semmit. A szemed. Az árult el. Ugyanaz a kíváncsiságtól égő, nagy barna szem. – mondtam, megcsókoltam és a vállára hajtottam a fejem.
-Téged nem zavar, hogy mi vagyok? – kérdezte aggódva.
-Nem, nem zavar. Ezzel együtt szeretlek. – mondtam halkan, és ekkor becsöngettek. James elkáromkodta magát. Elnevettük magunkat és egészen a teremig folytattuk. Csak akkor hagytuk abba, mikor bejött Inga bá. Ezt a gúnynevet mi adtuk neki az ingadozó kedélyállapota miatt. Hol jókedvű volt, hol elviselhetetlen. Most az utóbbi kategóriába tartozott. Hosszú óra elé nézünk. Kínszenvedés, ráadásul dupla angol.