12. fejezet

Nagy nehezen megírtuk a röpdolit. Azt hittem megőrülök. A tanár beszedte a dolgozatokat és kiadta az órai munkát. Csendben dolgoztunk, amikor pisszegést hallottam. Felnéztem és Sam egy papírgombócot dobott nekem. A tanár semmit sem vett észre, legalábbis ezt gondoltuk. Kisimítottam a papírt. Naná, hogy egy levél volt.

Kyra! Akkor suli után jöttök Sydneyék-hez? Lesz ott minden, ami szem-szájnak ingere!

IGEN!! Megyünk. Nincs az a pénz, amiért kihagynánk.

Firkantottam, épp dobtam volna, amikor a tanár megszólalt.
-Miss. Shadow, hozza ide azt a levelet. – mondta fel sem nézve a dolgozatokból. Felálltam és a tanári asztalra tettem az összegyűrt papírt. A tanár elolvasta, majd Sam-hez fordult.
-Miss. Fox, a barátnője igent mondott. És most mehetnek. – jelentette ki, amikor kicsöngettek. Felsóhajtottam. Megúsztuk ennyivel.
A barátom a folyosón várt rám. Átölelt ás rám kacsintott. Kimentünk a parkolóba. Sam és Adam a kocsinál álltak és falták egymást.
-HÉ! A kocsimtól menjetek távolabb! Még a végén összenyálazzátok itt nekem. Tűnés onnan!! – kiáltott rájuk Nick. Egyből szétrebbentek és elkezdtünk röhögni. Nick otthagyva engem a kocsijához futott és elkezdte becézgetni.
-Köszi, Élet! A kocsi fontosabb neked, mint én. Bocs srácok, hazamentem. – mondtam durcásan és el is indultam, de Nick elkapta a csuklómat.
-Nem mész sehova, Kyra! Velünk, Velem jössz. Nem fontosabb a kocsi. Bocsáss meg, szerelmem! – mondta életem értelme.
Amikor mind megérkeztünk, beültünk a kocsiba és átmentünk Sydneyék-hez. Sydney szülei nagy aranyosak voltak velünk. Sydney és James egy percre sem engedték egy el egymás kezét. Nick-re néztem. Kettesben akartam lenni vele az erdőnkben. A mi kis tisztásunkon. Nick megértette a pillantásom és Sydney-hez fordult.
-Baj lenne, ha Kyrával lelépnénk? Szeretnénk kettesben lenni. – mondta bocsánatkérő hangon. Barátnőmre néztem Nick háta mögül. Némán kértem, hogy ne haragudjon.
-Bajnak baj, de túl fogjuk élni. Menjetek. – mondta kicsit megbántott hangon.
-Ha nem akarod, akkor nem megyünk. Itt is maradhatunk. – néztem legjobb barátnőmre. Elfogott a bűntudat. Nem akartam megbántani.
-Nem, menjetek csak. Majd holnap talizunk. – mondta, majd amikor nem mozdultunk ránk nézett. – Menjetek már! Megbeszéltük, hogy együtt leszünk ma este. Erre ti le akartok lépni. Köszönjük szépen. Na mi van? Már nem akartok menni?!
-Jól van. Nem akartunk megbántani. De tudod mit, én megyek. Kyra jössz? – nézett rám a barátom. Nem tudtam, ha elmegyek, akkor megbántom a legjobb barátnőmet. Ha maradok, akkor a pasimat bántom meg. A habozásom elég volt Nick-nek. Elment és bevágta maga után az ajtót.
-Sydney. Én nem… Bocsáss meg. Sajnálom. Nem akartalak megbántani. Vissza fog jönni.- bizonygattam. Egy óra múlva kopogtattak az ajtón. Sydney nyitott ajtót. Valamit beszélgetett a jövevénnyel, azután bejöttek. Sydney kezében egy csokor virág volt. Mögötte bejött Nick. Körbenézett a szobában és, amikor meglátott, mintha megkönnyebbült volna.
-Sajnálom. Kicsit bunkó voltam… - kezdte, de James a szavába vágott.
-Kicsit? Öregem, te nagyon el vagy tájolva. Enyhén szólva durva voltál. Egy kalap alatt bántottad meg a barátaidat és a csajodat. Mióta vagy ennyire agresszív? – kérdezte Nick-re nézve. Őszinte értetlenség ült ki James arcára. Lopva pillantottam a barátomra. Tudtam, mitől agresszív, de eddig soha nem volt baj.
-Nem hagytad, hogy befejezzem. Kicsit bunkó voltam és azért jöttem vissza, hogy bocsánatot kérjek mindenkitől. Ez a tiéd, Kicsim. – mondta, majd egy kis dobozt nyújtott át nekem. Óvatosan kinyitottam. Egy medál volt benne. Nem is akármilyen. Egy hold alakú volt. Hónapok óta kerestem ilyet. Volt farkas, csillag, szív és mindenféle, de hold még nem volt. Felraktam a karkötőmre és arcon pusziltam Nick-et. Túlságosan megbántott ahhoz, hogy csakúgy a nyakába ugorjak. Megértette, hogy mi bajom van, és nem firtatta a témát. Olyan 11 óra magasságában lassan elkezdtünk hazaszállingózni. Először Sam és Adam mentek el, utánuk mi mentünk el. Tudtam, ha James-en múlik, ott marad éjszakára is.
Előre ültem be a kocsiba. Nick rám nézett, de nem szóltunk semmit. Egyenesen hozzánk hajtott. Lerakta a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam és az ajtó felé indultam, de egy halk morgás megállított. Megfordultam és ott állt Nick, Shadow alakjában. Lefeküdt és rám nézett a nagy barna szemeivel. Szavak nélkül kért, hogy ne menjek be, inkább üljek fel a hátára.
-Jól van, menjünk. De tudnod kell, haragszom rád. – figyelmeztettem és felültem. Miután kényelmesen elhelyezkedtem az erdő felé fordult és futni kezdett. Együtt mozogtunk. A kezem alatt éreztem, ahogy megfeszülnek, majd ellazulnak az izmai. Olyan érzést keltett bennem, mintha hullámokon ültem volna.
Az erdő összemosódott körülöttünk. Új utakon, új tájak felé mentünk. Amikor megálltunk egy új, kisebb tisztáson voltunk. Lecsúsztam róla a puha fűbe. Visszaváltozott és mellém ült. Átkarolt és az ölébe húzott.
-Ne haragudj. Kicsit nyugtalan vagyok. Nem tudom mitől. Valami nagyon rossza dolog fog történni és félek. – mondta halkan.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. – válaszoltam ugyanolyan halkan. A hátamat a mellkasának döntöttem. Mintha erre várt volna, hátradőlt. Megfordított úgy, hogy szembe kerüljünk. A vállára feküdtem és ő a hátamat simogatta. Halkan dúdolt valamit, amit nem ismertem. Felemeltem a fejem és ránéztem.
-Mit dúdolsz, Kicsim? – kérdeztem elbűvölten. Egy pillanatra abbahagyta, hogy válaszolni tudjon.
-Az Iron Maiden-től a The thin line between love and hate. Annyit jelent, hogy Egy határ szerelem és gyűlölet között. Majd folytatta a dalt. Visszahajtottam a fejem és elmerültem a dallamban.
-Majd küldd át. Nagyon tetszik. – válaszoltam csendesen. A szám a végére ért és Nick egy mást kezdett dúdolni. Ezt már ismertem. Sőt az egyik kedvenceim közé tartozott. A Star Wars szerelmi témája. Across the stars. Keresztül a csillagokon.
A szám közepén elhallgatott és óvatosan felült. Vele együtt ültem fel. Ránéztem és szokásához híven engem nézett.
-Valami baj van? Olyan furcsám nézel rám. – mondtam és megsimogattam az arcát. Lehunyta a szemét és egy picit megremegett.
-Nincs semmi baj. Csak elbűvöltél. Ebben e fényben olyan varázslatos vagy. Mint egy földre szállt angyal. Az én angyalom. – suttogta halkan és közben a hátamat cirógatta. Az állam alá nyúlt és magához húzott. Hosszan, lassan szenvedélyesen csókolt. Elakadt a lélegzetem, és amikor elengedett kapkodva vettem levegőt. Ő is zihált. Azt kívántam, hogy csókoljon meg újra, ugyanígy. De tudtam, hogy nem bírnék a véremmel, és valami olyat tennék, amire még nem vagyok felkészülve lelkileg.
Hideg szél futott át a réten. Nick átváltozott és lefeküdt mellém. A mancsára hajtottam a fejem és hagytam, hogy elnyomjon az álom. Amikor reggel felébredtem a szobámban találtam magam. Nyújtóztam és a kezem egy összehajtott papírlapba ütközött. Széthajtottam és elolvastam. Nick írása volt.

Jó reggelt, Kincsem! Nyolcra érted megyek, köszönöm a tegnap estét
Csók: Nick

Mosolyogva néztem az órámra. Fél nyolc. Felugrottam és elrohantam fürdeni, fogat mosni és felöltözni. Pontban nyolckor kiléptem a bejárati ajtón. Szomorúan néztem körbe.