BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2010. március 11., csütörtök

11. fejezet

Inga bá a suli legszigorúbb tanára. Amikor idekerültem, mindenki figyelmeztetett, hogy vigyázzak vele. Főleg, ha ő lesz az angol tanárom. Reménykedtem, de a Murphy törvények közbeavatkoztak. Naná, hogy őt kaptam, De jó oldala is volt. Együtt voltam a barátaimmal, akikhez most csatlakozott Adam Brown. Jópofa srác. A kis csapatunkban most már 3 fiú volt. Így poénból kitalálták, hogy ők a Három muskétás. Mindhármukra jutott egy lány. James-re Sydney, Nick-re én és úgy tűnt Adam elrabolta a mi kis Sam-ünk szívét. A suliban a mi bandánk volt a legmenőbb. Egyedül mi voltunk meg veszekedés nélkül. Együtt jártunk a legjobb buliba. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltunk.
Nick-ről kiderült, hogy bármikor át tud változni farkassá, nem csak teliholdkor. Rajtam kívül erről senki nem tudott. Nick-kel minden éjjel kimentünk a tóhoz. Egy idő után az erdőben kóboroltunk. Hol egymás mellett kézen fogva, hol a hátán ülve sétáltunk vagy egymás mellett fekve néztük a csillagokat. Apám és Nick teljes mértékben elfogadták egymást. Nick szinte minden nap átjött hozzánk. Apámat az sem zavarta, ha néha az én szobámban aludt. Ilyenkor egymás mellett aludtunk, de semmi sem történt. Egyszerűen így volt jó. Jobban ismertük egymást, mint magunkat. A többiek nem értették, hogy mi van köztünk. Egy pillantásból megértettük egymást. Amikor egyszer megkérdeztem, hogyan lett vérfarkas, nem tért ki a válasz elől. Őszintén elmondta, hogy mi történt. Levette a pólóját és megmutatta az oldalát.
-Borzalmas. Nem szívesen beszélek róla. Szeretlek, ezért elmondom neked, hogy ez egy bélyeg. Szeptember 12-én nem fogunk találkozni. Akkor, kérlek vigyázz magadra. Rossz emlékek fűznek hozzá és nem szívesen emlékszem vissza az okára. Rosszkor voltam rossz helyen. Talán, ha elég erős leszek hozzá, egyszer majd elmondom.– mondta fakó hangon. Visszavette a pólóját, mire megcsókoltam. A seb kör alakú volt, nagy és tisztán ki lehetett venni a fog nyomokat.
-Ha nem akarod, nem erőltetem a témát. Megértelek. - válaszoltam.
Ebédkor a szokott asztalunkhoz ültünk le. Sam és Adam kicsit lemaradtak, és amikor beértek minket, egymás kezét fogták.
-Éljen az ifjú pár! Sok boldogságot, aztán jók legyetek ám! – kacsintott rájuk James, mire égnek emeltem a szemem.
-Hagyd már őket! – pirítottam haveromra, de két másodperc múlva együtt kántáltam a többiekkel, hogy: Éljen az ifjú pár! Hál istennek velünk együtt nevettek. Értették a viccet. Ez közös volt bennünk. Az ebédlőbe ekkor belépett Vyvien. Felém indult, és amikor asztalunkhoz ért egyenesen rám nézett.
-Gratulálok! Neked sikerült az, mi nekem évek alatt sem. Elüldözted Mike-ot még az országból is. Mit szólnál, ha hivatásos ponpom lánnyá fogadnánk? – mosolygott rám. – Hagyd itt a lúzereket és állj be a menők közé! – mondta és lenézően nézett végig a barátaimon. Felment bennem a pumpa. Kinyújtotta felém a kezét, hogy fogadjam el az ajánlatát. Felálltam, majd szembe fordultam vele. Barátaim aggódó pillantásokat vetettek rám, mintha attól félnének, hogy elhagyom őket.
-1. Nem én üldöztem el. Magától hagyott itt csapot-papot. 2. Köszönöm a meghívást, de inkább a barátaimat választom. Ők fontosabbak egy ponpom csapatnál. Bocs Vyvien, de nem leszek egy a talpnyalóid közül. – mondtam higgadtan és visszaültem a helyemre, mire Nick büszkén átkarolt és megcsókolt.
-Az én csajom! – mondta és a többiek egyhangúan szóltak hozzá.
-A mi Kyránk!
Ezt még megbánod, Kaira! Esküszöm, hogy megbánod! – dühöngött. Őszintén kinevettük. Ahogy elindult még utána szóltam.
-Hidd el, mondod te még, hogy Kyra Eleison! – azzal megenyhülve a többiek értetlen arcát látva folytattam.
Annyit jelent, hogy Úrnőm irgalmazz! A kedvenc regényemből van. Vavyan Fable egyik regénysorozatának a főhősnőjét hívják így. Pontosabban Kyra Emett a neve. Innen kaptam a becenevemet is. Általánosban mindig ezt olvastam és elkezdtem Kyrának hívni. A Kairára szinte nem is hallgatok. Azt csak akkor mondják nekem, ha mérgesek rám. – magyaráztam. Megszólalt a csengő. Hatos fogatunk a matek terem felé vette az irányt. A tanár röpdolit íratott velünk. Na szép. Nick-kel egymás mellett ültünk, így tudtunk segíteni egymásnak. Igazából ő segített nekem. A matekhoz tök hülye vagyok. De töriből én vagyok a jobb. Az óra csigalassúsággal telt. Utolsó óra. Suli után megyünk át Sydneyék-hez mozizni. Ha minden igaz megnézzük a Rémségek cirkusza c. fantasy filmet. Imádom az ilyen fajta filmeket.
Ránéztem az órámra. Még 20 perc hátra van. Felsóhajtottam, mire Nick vigasztalóan megsimogatta a hátamat. Ránéztem és rámvillantotta a kedvenc mosolyomat. Megfogtam a kezét, így bátorítva őt és magamat, hogy kibírjuk az óra hátralévő részét.

0 megjegyzés: