7. fejezet

A nap hátra lévő része unalmas volt. Megírtam a házimat, zenét hallgattam, olvastam próbáltam kerülni mindent, ami valaha Mike-hoz kötött. Mindent, amit tőle kaptam, beraktam egy dobozba, és azt a szekrény leghátuljába, hogy még véletlenül se találjam meg. Miközben pakoltam, megvágtam a kezem valamivel. Picit vérzett, de legalább nem fájt. Gyorsan lenyaltam a vért az ujjamról. Felmentem MSN-re, de senki nem volt fenn, rajtam kívül. Nem léptem ki, amíg lementem a földszintre. A hűtőből kivettem egy dobozos üdítőt és visszamentem a szobámba.
Ránéztem a gépre és észrevettem, hogy valaki felvett. Megnéztem a címet: shadow@freemail.hu. Amint felismertem a nevet visszaigazoltam, hogy ismerem. Egyből rám írt. A szívem majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen kezdett el verni. Minden beszélgetésemet automatikusan elmenti a gépem. Így bármikor vissza tudom nézni.
Shadow: Szia, hogy vagy?
Kyra: Én jól vagyok, csak kicsit unatkoztam J
Shadow: Hmm… Köszönöm a tegnap estét! Jól éreztem magam.
Kyra: Szívesen. Én is. Mikor talizunk legközelebb?
Shadow: Sztem előbb, mint gondolnád… XD
Kyra: Nem értelek! Megmagyaráznád?
Shadow: Úgyis rájössz! Ki fogod deríteni, hogy ki vagyok valójában és akkor tárt karokkal várlak!
Kyra: Ne csináld már! Csak egy aprócska nevet! Vagy csak egy kezdőbetűt!! Létszi…
Shadow: Nem csinálok semmit, de most ne haragudj mennem kell. Majd még dumálunk. Szép álmokat, Kyrám!
Azzal kilépett. Dübörgő szívvel álltam be a zuhany alá. Imádtam zuhanyozni. Fürdés után elmentem olvasni. Amikor végleg elálmosodtam lekapcsoltam a villanyt és aludtam. Álmatlan éjszakát vártam. Ehelyett képek villantak fel s tűntek el azonnal. Egyik kép követte a másikat. Egy képet sem jegyeztem meg. Végül mégis álmodtam.
Az egyik képen Shadow volt. Ebből lett végül álom. Álmomban Shadow hátán ültem, amint az erdőben futott. Végül kiértünk egy kis patakhoz. Már tavasz volt és meleg. Bementem a patakba egy kicsit megmártózni. Shadow lefeküdt a partra és engem figyelt. Egyszer csak felállt és megremegett. Én megijedtem é kifutottam mellé. Rámmorgott én meg arrébb álltam. Ekkor döbbentem rá, hogy átváltozik. Illetve vissza. Arra riadtam fel, hogy szembe fordul velem.
Felültem az ágyamon. Még mindig a szobámban voltam. Felkeltem, mert nem tudtam volna tovább aludni. Nem emlékeztem az arcra, amit láttam. Hiába próbáltam visszaemlékezni. Rádöbbentem, hogy vasárnap délelőtt van. Pontosabban 9 óra. Egy óra múlva találkozok a barátaimmal.
James kitalálta, hogy menjünk el a vidámparkba, ami a hétvégére jött a városba. Beleegyeztünk. Legalább jobban leszek. A barátaim mellett senki nem tud szomorú lenni, pláne akkor, ha beindul a poénjárat. Én már csak így hívom, azt amikor elkezdenek vicceket mesélni. James és Nick viccei haláliak, ahogy ők maguk is.