4. fejezet

Amikor odaértem, bementem a házba. Feloltottam a villanyt és azt hittem, hogy szívrohamot kapok. Egy asztal volt a nappali közepén. Azon egy torta és egy rakás ajándék. Az asztal körül a barátaim. Samantha Fox, Sydney Marsh, Nick Iron és James Metal.
-Meglepetés! Boldog névnapot Kyra! - kiáltották. Megdermedtem az ajtóban. Tegnap volt a névnapom. Vagy mégsem?
-Hányadika van? – kérdeztem elfúló hangon. Úgy néztek rám, mintha megőrültem volna. Tényleg megőrültem?
-Kaira, jól vagy? Amúgy 6-ka van. Február 6. Minden rendben? – kérdezte Sydney.
-Minden OK! De tegnap…, akkor átvertetek? Miért?
-Mert tudjuk, hogy nem szereted a meglepetés bulikat.
-És ti mégis csináltatok! Nem hiszem el! – dühöngtem, nem szerettem, ha palira vesznek. Épp fordultam volna ki az ajtón, amikor valaki elkapta a csuklóm. Megfordultam és Nick-kel találtam szembe magam.
-Ne menj el! Legalább az ajándékokat nézd meg. Kérlek, ne menj el! – kérlelt. Tudtam, ha most elmegyek, megbántanám őket. Végignéztem rajtuk és elfogott a bűntudat.
-Jó, maradok! Feltéve, ha van valami jó zene. James? – néztem rájuk és amint megszólalt a zene jobb kedvem kerekedett. Egészen hajnalig buliztunk. Istenem, azt hittem már soha nem lesz vége. Kicsit furcsálltam, hogy Mike nem volt itt. Megszoktam, hogy minden buliban benne van, amit a barátaim szerveznek. Megkérdeztem Sydneyt, hogy miért nem volt itt, de azt mondta, hogy nem tudja, hisz meghívták őt is.
Hajnalban öt felé dőltünk és aludtunk. El is felejtettük, hogy második órára be kéne menni. Elaludtunk így csak a harmadik órára értünk be a suliba. Ilyen unalmas órán rég vettem részt. Talán még hetedikben. Matek óra volt, pláne hogy dög unalom. Mikor kicsöngettek rohantam a wc-be megnézni, milyen borzalmasan nézek ki.
-Azta! Ez igen! Gratulálok Kaira, ennél jobban csak szilveszterkor voltál borzalmasabb. – morogtam magam elé a tükörképemet bámulva. Kimentem a folyosóra és elmentem a következő órámra. Arra számítottam, hogy Mike odajön majd hozzám, de sehol sem láttam. Szomorúan ültem le a helyemre. A barátaim nem értették mi bajom van. Nem szóltam semmit, csak néztem magam elé és nyakláncommal babráltam. Egy farkas medálom volt, amit előző napon kaptam a bulin.
Egész nap nem láttam Mike-ot a suliban. Lehet, hogy megbetegedett. Úgy döntöttem, hogy suli után átmegyek hozzá. Már a kocsiban ültem, amikor Nick odajött hozzám.
-Köszi, hogy maradtál tegnap. Ugye, hogy nem volt rossz?! – nevettem rám, majd elment a kocsijához. Egy fekete BMW M3-hoz. Figyeltem, ahogy beül, majd elhajt. Vicces egy srác és nagyon jó barátom.
Elindultam Mike-hoz. Nem tartott sokáig az út. Talán negyed óra volt összesen. Leállítottam a motort és az ajtóhoz mentem. Bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyissanak. Mr. Blake, Mike apja nyitott ajtót.
-Szia Kaira! Miben segíthetek? – kérdezte, majd arrébb állt, hogy bemehessek. Bementem.
-Igazából nem akarok zavarni, csak Mike-ot szeretném látni. Nem volt ma suliban és…- de a nem fejeztem be, mert Mr. Blake intett, hogy a szobájában van. Elindultam felfelé és a szobája előtt megtorpantam. Egy percig álltam, majd benyitottam.