16. fejezet

Egy nagyobb fajta cirkuszi kocsiba vitt engem a főnök. A kocsin látszódott, hogy igen gazdag és befolyásos emberkének ad otthont. Körbenéztem a helyiségben. Az ajtóban álltam. A főnök elment mellettem és leült egy hatalmas babfotelbe a bárpult mellé. A kocsi vége felé egy függönnyel elkerített részen volt, gondolom a hálószoba, vagy valami ilyesmi. Jobb kéz felé is egy függöny volt. Talán a fürdőszoba, de ki tudja, mi van egy ilyen gengszter „lakásában”.
-Gyere beljebb, ne állj ott a küszöbön. Gyere, ülj le mellém és igyál velem valamit. – ajánlkozott. Egyelőre jobbnak láttam azt tenni, amit kér tőlem, addig Nick is biztonságban van. Leültem vele szemben és jobban szemügyre vettem. Magas, szolárium barna, festett hajú, kigyúrt agyú pasas. Meg kell hagyni, ha nem lett volna ekkora izomkolosszus, akkor talán még szépnek mondtam volna. De egy merő izom volt, még az arca is, amit annak tudtam be, hogy folyamatosan rágózott. Ebben a pillanatban is.
-Szabad megkérdeznem a nevét? – kérdeztem kíváncsiságot színlelve, de közben azon járt az agyam, hogy hány pribékje védi ezt a helyet. Hogy meg tudnánk-e úgy pattanni, hogy nem hal meg senki. Egyelőre semmi esélyét nem láttam. Inkább megtudakolom elrablóink kivoltát.
-Milyen igazad van, Kedveském. Elég csak annyit tudnod, hogy Főnök. Így hív itt mindenki. Van egy kis ajándékom számodra. Bár alig ismersz, én nagyon is sokat tudok rólad. Nos ha bemész a fürdőszobámba, akkor át tudod venni a kis meglepetésemet. Remélem tetszeni fog. – próbált nekem hízelegni. Felálltam, megnéztem először a bal oldali, majd a jobb oldali függönyt. Végül úgy döntöttem, hogy a jobb oldalit nevezem ki fürdőnek. Óvatosan elhúztam a függönyt. Meglepetésemre jól tippeltem, az volt a fürdő, akkor a másik a háló. Na oda semmi pénzért nem tenném be a lábam.
-Amíg átöltözöl, addig töltök valami italt. Te mit kérsz? Bort? Pezsgőt? Whiskyt? – szólt mögöttem fogvatartóm, Főnök. Megfordultam és a bárpultot néztem.
-Csak egy barack levet kérek, de majd én kitöltöm magamnak, ha nem baj, persze. – mondtam pimaszul és elmentem átöltözni, bár nem tudtam milyen ruhát kéne felvennem.
A fürdő ízléses volt. Szép tengerkék káddal és egy ugyanolyan színű WC-vel és csappal. A kád fölött hatalmas fektetett hosszú tükör volt. Körbenéztem. Egyetlen egy árva doboz hevert a kádban. Óvatosan kivettem és megnéztem a címkét.
~Kyrának – Főnöktől.
Ennyi állt rajta. Félve nyitottam ki. Levettem a tetejét és megnéztem a ruhát. Kivettem a dobozból és magamhoz illesztettem. A ruha méregzöld volt és olyan hatást keltett, mintha sárkánybőrből készült volna. Testre simulós és nyakba köthető volt. Szabályszerűen elvarázsolt és megijesztett a ruha. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy igazi sárkánybőrt tartok a kezemben, amikor Főnök mögém lépett.
-Ne aggódj, Kyra! Nem igazi. Na, próbáld fel, és utána meglátogatjuk Nick-et. – mondta azzal ki is ment. Lassan kibújtam a saját ruháimból és felöltöttem a Sárkánybőrt. Így neveztem el a ruhát. Megnéztem magam a tükörben. A ruha olyan pontosan simult a testemre, mintha rám öntötték volna. Egyszerre voltam gyönyörű és veszélyt jelző.
-Mibe keveredtél, Kyra? – kérdeztem magamtól halkan és kimentem a fürdőből. Főnök az ajtóban várt rám. Elismerően füttyentett, amitől a hideg futkározott a hátamon, és amiért legszívesebben pofán vágtam volna. Nekem senki ne fütyülgessen, mert nem marad fütyülője.
-Jól választottam. – mondta azzal elindult előttem. Némi vonakodással, de követtem. Az összes pribékje utánam fordult. Az egyik még a fenekemre is csapott, amit egy visszakezes pofonnal viszonoztam, mire az elkapta a csuklómat és magához rántott.
-Megütöttél, Aranyom?
-És ha igen, akkor mi lesz? – vágtam a mondandójába.
-Azonnal ereszd el, te görény! – hallottam Nick hangját valahonnan a megszólított a háta mögül.
-Nem emlékszem, hogy szóltam volna a kutyának. Valaki hallgatassa el egy kis időre, addig a kis barátnőjét veszem kezelésbe. – mondta és megpróbált a nyakamba harapni. Mielőtt még bármit tehettem volna, Főnök közbelépett.
-Ereszd el!
-De Főnök! Megütött!
-Nyafogós kislány vagy, ha ettől begőzölsz. Azt mondtam, ereszd el, különben eltöröm a kezed. A lány egészen addig a védelmem alatt áll, amíg ÉN mást nem mondok. Világos? – kérdezte körbepillantva a csatlósain. A barbár állat végre elengedte a csuklómat. Kikerültem a pasast és Nick felé indultam. Melléértem és nem érdekelt, hogy hányan látják, vagy nem látják. Megcsókoltam Nick-et és hozzábújtam. A kezei hátra voltak kötözve és a nyakörv is még rajta volt. Besokalltam és a nyakörvért nyúltam. Eloldottam a pántot és óvatosan levettem. Nick próbálta erősnek mutatni magát, de amikor a nyakörv szegecseit kiszedtem a sebből, elkáromkodta magát. Enyhén szólva mindenkit elküldött melegebb éghajlatra. Megvizsgáltam a sebeit közelebbről. Egészen a húsig bevágtak a szegecsek. A nyakörvet a kukába akartam dobni, de ezt már Főnök sem nézte jó szemmel.
-Azt add ide nekem. Elfogadtam, hogy levetted róla, de azt hogy kidobd azt már nem. Azért nem kellene visszaélni a vendégszeretetemmel. Mert könnyen előfordulhat, hogy meggondolom magam, és a fiúknak adlak, hogy hadd éljék ki a vágyaikat. Gondolom, azt nem szeretnéd!? – mosolygott rám negédesen. Visszafordultam Nick-hez.
-Kyra, menj innen, amíg lehet. Nem akarom, hogy… - de nem tudta befejezni, mert az egyik dúvad gyomorszájon ütötte. Nem értettem miért tette ezt, de nem nézhettem tétlenül. Nick fülé hajoltam és csak remélni mertem, hogy a fenevad nem üti meg még egyszer. Vártam az ütést, de nem jött. Felnéztem és láttam a távolodó támadót. Főnökre néztem.
-Hol van az elsősegély doboz? Ha megengeded, ellátnám Nick sebeit. Ha így hagyom, akkor meg is halhat. – kérdeztem. Főnök csettintett egyet és az egyik talpnyalója elment. Két perc múlva visszajött a dobozzal. Letette elém, majd rámnézett.
-Aztán semmi trükközés. Egy rossz mozdulat és mindkettőtöket kinyírom. – azzal távozott. Nem ment messzire épp csak hallótávolságon kívülre. Kihasználva az alkalmat, miközben a sebeit tisztogattam, Nick-nek elmondtam a terveimet. De nem volt könnyű dolgom, hiszen Nick folyamatosan közbevágott.
-Őrült vagy Kyra, hogy idejöttél. Kimásztam volna belőle.
-Nekem nem úgy tűnt. Csupa seb vagy. Látnia kell egy orvosnak. De ez ráér azután, hogy elszöktünk innen. Sydney is itt van, de őt még nem fedezték fel. Ha kell, megkeresem valahogy és segítséget is hívunk. Most szólok, hiába…
-Nem hiába kérlek, hogy tűnj innen amilyen gyorsan csak tudsz. Nem tudod, mire készülnek. Azt akarják, hogy megharapjalak és átváltozz. Ezt semmi pénzért nem tenném meg veled. Sőt senkivel nem tenném meg.
-Nem kell megtenned, mert nem lesz rá alkalmuk, hogy megtegyék. Addigra megpattanunk ebből a kócerájból…
-Auu. Ez csípett. Amúgy csini a rucid. Olyan vagy, mint egy sárkányhercegnő.
-Amint hazaérünk, megszabadulok tőle. Semmilyen módón nem vagyok hajlandó erre emlékezni.
-Kár, pedig nagyon csinos.- végeztem a sebek kitisztításával és most a bekötözéssel pepecseltem. Főnök visszatért.
-Mehetünk, Kyra? – kérdezte.
-És mégis hova? – kérdeztem vissza rémülten. Felálltam, de a kezem nem vettem le Nick-ről.
-Majd meglátjátok. Nick, ha kérhetlek, változz át. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Nick kénytelen-kelletlen átváltozott, de a láncok miatt elesett. Odaléptem mellé és levettem a lábairól. Egyszerre álltunk fel.
-Kyra kedves, kérlek, tedd a láncot a farkas nyakára. Nemsokára kezdődik egy cirkuszi mutatvány, aminek ti ketten lesztek a fő attrakciói. – nézett ránk Főnök, és amikor észrevette szememben a rettegést felkacagott. Egy kicsit meglökött, hogy induljak el és vezessem Shadow-t is. Kiléptünk a sátorból és akkor vettem észre, hogy a ruha még csillog is. Főnökkel a sarkunkban elindultunk a nagy sátor felé, kíváncsiskodó tömeggel körülvéve. A tömegben megláttam Sydney-t is, némán figyelmeztettem, hogy vigyázzon. Félelmet olvastam ki a szeméből. Ugyanazt a félelmet, ami én is éreztem.