2. fejezet

Pár nap múlva telihold. Már alig várom, mert újra láthatom a véfarkasom. Ki kell derítenem, hogy ki rejlik mögötte. Tippem azugyan volt, de az nem volt túl valószínű. Elkezdtem firkálgatni. Valaki oldalba bökött, felé néztem. Samantha volt az, a legjobb barátnőm.

-Kyra! Éberesztő!-sziszegte idegesen. Hirtelen rájöttem hol vagyok. A föci óra kellős közepén és Mr. Ralf engem pécézett ki magának.

-Miss Shadow, tudna válaszolni a kérdésemre?-nézett rám a szemüvege mögül. Sam megsúgta a választ.

-Anticiklon, tanár úr!-válaszoltam ártatlanul és Mr. Ralf csak megcsóválta fejét.

-Ha szabad kérnem aktivizálja magát, Miss Shadow!

Én csak bólintottam, még mindig ártatlanul és tovább firkálgattam. Sam a rajzomra nézve felnyögött. Nem értettem, mert semmi zavarót vagy bántót nem rajzoltam. Most, hogy jobban megnéztem én is felnyögtem. Két szemet rajzoltam és felismertem a farkas szemét.

Ekkor azonban kicsengettek és az osztály kapkodva pakolt össze. A következő óra ofő óra volt. Utálom, de utána mehetek haza. Sam, Sydney, Nick és James egyből megtaláltak a szünetben és karon fogva elvonszoltak. Amikor megálltak szembefordultak velem én meg nem értettem mit akarnak. Valaki mögém lépett és átkarolta a derekamat. Lenéztem és felismertem Mike kezét a karkötőről, amit tőlem kapott névnapjára. Egy farkas, egy hold és egy csillag alakú medál lógott rajta. Mindenki tudta a suliban, hgy járunk, de nem zavart minket. 2 hónapon keresztül udvarolt és én beadtam a derekamat. A suli kurvája, a ponpom csapat vezetője Vyvien amikor elment mellettünk nekem jött meg hasonlók. Mike egy idő után nem bírta tovább és beszólt neki, mire sírva rohant a lány wc-be. Micsoda egy hisztis picsa.

A barátaim még mindig várakozva néztek rám és már nem bírtam tovább.

-Mi van már?? Nyögjétek ki, mert gutaütést kapok!-morogtam rájuk mire elkezdtek kacagni. Felnéztem Mikera. Ő is nevetett én meg kiakadtam, mint a kakkukos óra.

-Mi ilyen rohadt vicces?-kérdeztem haragosan. Nick nevetve válaszolt.

-édes, grága Kaira! Milyen nap van ma?-kérdezte én meg gyorsan utána számoltam.

-Jesszusom! ma van a névnapom! De tudjátok, hogy ez nem volt fair. Minek kellett megvárni, amíg kiborulok??-kérdeztem durcásan. Mike a nyakamba csókolt és azt hittem a szívem menten kiugrik a helyéről. Megfordultam és viszonozotam a csókot. Hallottam, hogy a barátaink felnyögnek.

-Fúj, ha szabad kérnünk ezt hanyagoljuk. Szeretünk titeket, de ez már túlzás-mondta James és bementek a terembe. Mike elengedett és elment órára. Egyel felettem járt. Soha nem fogom megérteni mit szeret bennem.

Kint álltam még mindig a folyosón, amiukor Vyvien felém jött. Hogy tud ilyen ribancos lenni? Ahelyett, hogy elment volna mellettem megállt velem szemben.

-Csak hogy tudd, Kaira! Mike az enyém. Az enyém volt, az enyém lesz és még most is az enyém. Nem hagyom, hogy egy magadfajta kis kurva elvegye tőlem!-mondta és én köpni nyelni nem tudtam.

-Valami baj van, hölgyeim? -kérdezte vyvien mögött mrs Stone az osztályfőnököm. Vyvien megfordult és felvette az ártatlan mosolyát.

-Semmi, tanárnő csak beszélgettünk.-válaszolta édesen és elriszálta azt a nagy fenekét. Mrs Stone intett, hogy menjek be a terembe. A barátaim kérdőn néztek rám én meg megráztam a fejem. Nem tudtam mi legyen. Holnapután lesz telihold, addig meg már féllábon állva is kibírom.